Kétszeres olimpiai bajnok kardvívónk válaszolt a neki feltett kérdésekre is, ezekből is válogattunk.
– Nagyon turbulens időket élünk, az elmúlt egy-két hónapban senki nem tudott elmenekülni a koronavírus-járvány okozta helyzet elől. Ez olyan probléma, ami mindenkit érint, most nincsenek kiváltságosak, akik el tudnak menekülni lakatlan szigetekre. Mindannyian benne vagyunk, legyünk asztalosok, pékek, politikusok, ügyvédek, sportolók, művészek, bárkik. S együtt is kell megküzdenünk ezzel a problémával. Bocsánat, ezzel kellett volna kezdenem, én is szeretném kifejezni a hálámat azoknak az orvosoknak, mentősöknek, ápolóknak és mindenkinek, akik az egészségügyben azért tevékenykednek ma a frontvonalban, hogy életeket mentsenek – kezdte Szilágyi Áron, majd kitért az olimpia elhalasztására.
– Mi, sportolók látjuk, hogy a sport az elmúlt egy-két hétben luxussá vált, és a társadalomnak most arra van szüksége, hogy a sportesemények elhalasztásra kerüljenek, ezzel is minimalizáljuk a kockázatát a járvány terjedésének. Ehhez természetesen hozzátartozott az is, hogy az olimpia elhalasztásának gondolatával is foglalkozni kell. Ezt meg is tette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, és ki is jött a döntés, hogy 2020-ben nem rendezik meg a játékokat, 2021-re halasztják. A konkrét időpont nincs meg, Thomas Bach NOB-elnök bejelentése alapján csak azt tudjuk, hogy a legkésőbbi időpont 2021 nyara. De ez persze még változhat, ki tudja, mit hoz a jövő, főleg manapság...
Szilágyi Áron elmondta, hogy a döntés nem érte váratlanul.
– Az elmúlt egy hétben már lehetett előbb pletykákat, aztán félhivatalos információkat is hallani, hogy a NOB és a tokiói rendezőbizottság gondolkozik a halasztásról, mint opcióról. Hallottunk olyan híreket, hogy csak őszre csúsztatják, de olyat is, hogy két évet is halaszthatják. Én úgy látom, hogy egy köztes, kompromisszumos megoldás született. A NOB nem tudott a szó tökéletes értelmében jó döntést hozni, hiszen valakinek az érdekei mindenképpen sérülnek. A NOB-nak nemcsak a sportolók érdekeit kellett figyelembe vennie, hanem a hozzá kötődő szervezetek érdekeit, úgy mint a nemzetközi sportszövetségekét, a nemzeti olimpiai bizottságokét, a tévéközvetítések jogát megvásárló entitások, a szponzorok, a rendező ország és rendező város érdekeit is. Nagyon sok érdek ütközött tehát, ezért olyan kompromisszumra volt szükség, amely mindenkinek kicsit fájdalmas, de talán még lenyelhető.