Egészen kis cikk az 1970. április 6-i Nemzeti Sportban: „Szombaton délután Budapesten, az V. kerületi Alkotmány utca és Honvéd utca sarkán, Kozma István sportoló gépkocsiját vezetve összeütközött egy 15-ös jelzésű csuklós autóbusszal. Olimpiai, világ- és Európa-bajnok, nehézsúlyú birkózónk nagyon súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett. A Mező Imre úti Országos Traumatológiai Intézetben vasárnap délután azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Kozma István tíz bordája eltörött és vesesérülést szenvedett. Bízunk abban, hogy Kozma István fizikai edzettsége és lelkiereje révén orvosai segítségével hamar meggyógyul. Mi mást is kívánhatnánk: gyors javulást, mielőbbi felépülést!”
Három nap múlva azonban az ország egyik legnépszerűbb sportolójának haláláról szóltak a híradások. Azon a szörnyű szombati napon a Felszabadulási emlékversenyen Kozma megfázása miatt nem indult, de kilátogatott az eseményre, majd hazafuvarozta edzőjét, Keresztes Lajost, és jó barátjához, a színészkirály Latinovits Zoltánhoz tartott, ekkor szenvedett végzetes balesetet.
Az 1928-as amszterdami olimpián könnyűsúlyban aranyérmes Keresztes a Ganz-Mávag kosárlabdázóitól csábította el a már ifjúsági válogatott Kozmát, aki nem bánta meg a váltást. 1957-ben, tizenhét évesen ifjúsági magyar bajnok lett, két év múlva a felnőttek között is nyert, 1960-ban a római olimpián pedig a kötöttfogás nehézsúlyú kategóriájában három győzelemmel és egyetlen vereséggel a negyedik helyen zárt. Akkoriban a versenyzők hibapontokat kaptak, még a győztes is, leszámítva ha kétvállal vagy leléptetéssel nyert. A 198 centire nőtt, 145 kilós, „Pici” becenevű, kedélyes óriás az 1961-es jokohamai vb-n úgy lett bronzérmes, hogy senkitől sem kapott ki. A következő évben Toledóban (nem Spanyolországban, hanem az Egyesült Államokban) azonban már az ő nyakába került a vb-arany.

Kozma István nehézsúlyú birkózó, a yokohamai szabad- és kötöttfogású VB-re készülő csapat tagja.
MTI Fotó: Petrovits László
Ám szó nincs arról, hogy innen már egyenes út vezetett az olimpiai aranyakig. Kozma sokat bajlódott sérülésekkel, főleg a térdeivel akadtak gondjai, és a bohém természetéből adódóan, lássuk be, nem volt a munka megszállottja. Azután, hogy az 1963-as, helsinborgi vb-n ötödik lett, a Nemzeti Sport így írt róla: „Gyengébb teljesítményét némileg menti a sok sérülés, amely felkészülésében zavarta. Az igazság azonban az, hogy sokkal körültekintőbben, gondosabban és főleg szorgalmasabban kell edzenie.”