Alberto Fernándezt a TNT televízió adásában faggatta Ángela Lerena sportriporter. A kérdés a szokásos volt: ki a nagyobb futballista, Diego Armando Maradona vagy Lionel Messi. A köztársasági elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy nála ki a No. 1.
– Nem láttam még Maradonához fogható labdarúgót – szögezte le az elnök. – Mindig megpróbálják összehasonlítani Maradonát és Messit, de ez nem igazságos, mert a futball két különböző változatáról beszélünk. Negyven évvel ezelőtt az erő nagyon sokat számított, és a csapatok főnökei uralták a pályát. És Maradona igazi főnök volt: mindene megvolt, ami kellett, a tehetség, a kisugárzás, tényleg ő volt a főnök. Csodálatos látvány volt a játéka, csodálatos!
Az elnök még pontosított is: – A legjobb Maradona az a Maradona volt, aki az Argentinos Juniorsban játszott, és nem azért, mert én a Juniors szurkolója vagyok. Diegóban minden megvolt, ami egy Juniors-drukkert boldoggá tesz, élmény volt nézni Maradonát. Sohasem feledem, amikor bosszút állt a Loco Gattin, a „Bolondon”. (Hugo „El Loco” Gatti a Boca Juniors kapusa volt, aki a meccs előtt kijelentette, hogy az akkor még alig húsz éves Maradona dagadt, és nem fog neki gólt rúgni – a szerk.) Szóval, Argentinos Juniors–Boca Juniors 5-3, és Maradona négy gólt rúgott Gattinak, kettőt szabadrúgásból, de az egyik olyan volt, hogy ahhoz foghatót én még nem láttam. Pedig azon a meccsen nem egy jöttment fogta őt, hanem a fiatal Óscar Ruggieri, aki később a Real Madridban a világ egyik legjobb védőjévé nőtte ki magát. Nem akarom megbántani Messit és a Messi-rajongókat, de más a mai futball. Negyven éve, ha Maradonát tíz söprűnyéllel együtt kiküldted a pályára, akkor az a csapat győzött, amelyet Maradona és a tíz söprőnyél alkotott. Diego egyedül verte meg az ellenfeleket.
