Kurt Maflin arról ismert a sznúker világában, hogy bárkit képes megverni, mint ahogy a legnagyobb játékosok skalpját egytől egyig be is gyűjtötte, csak éppen nem képes kiegyensúlyozott teljesítményre.
Fotó: AFP
Így azon senki sem lepődött meg különösebben, hogy a selejtezőből érkezve az első fordulóban szoros csatában túljutott a vb két évvel ezelőtti elődöntősén, David Gilberten. Azon viszont annál inkább, hogy a játék etikettjét megsértve az egyik frame-ben bemutatott – igaz, csak a fehér golyónak.
A második fordulóban igazi nagy vad, a négyszeres világbajnok John Higgins került az útjába. Maflin jól tartotta magát, az utolsó szakasznak 8-8-ról vágott neki a két játékos. Ez az eredmény Higginsre nézve volt kínosabb, aki azzal vigasztalódott, hogy megütötte azt, amiről Maflin elesett az első fordulóban: a maximumot, a 147 pontot.
A norvég elhúzott 10-8-ra, ám Higgins fordított 11-10-re. Maflin a kimerültség jeleit mutatta, vérben forogtak a szemei, nem tudott összpontosítani, csak mosolygott egy-egy hibáján. Arra lehetett számítani, hogy a rutinosabb ellenfele behúzza a meccset.
De nem, Maflin feltámadt, ekkor ő nyert zsinórban három frame-et, és kiverte a világbajnokot.
– Néhány frame-et odaajándékoztam Maflinnak, de minden elismerésem, nagyon jól játszott, megérdemli a győzelmet. 11-10-nél nagy sanszom volt, de nem éltem vele. Gratulálok! – méltatta az ellenfelét sportszerűen Higgins.
Maflin a sikerével a nyolc közé jutott, s egyben az elődöntő felé is megnyílt előtte az út. A következő meccsén ugyanis az Anthony McGill–Jamie Clarke meccs győztesével, tehát hozzá hasonlóan szintén selejtezőből érkezett játékossal találkozik majd.
