Marco Rossi után a válogatott középpályása, Sigér Dávid állt az újságírók rendelkezésére. A kérdés-válaszokból idézünk.
– Húsz meccset játszott eddig az ősszel, hogy lehet ezt bírni?
– Ez édes teher, nagyon szívesen hangolódom az egyik mérkőzésről a másikra, még akkor is, ha olykor fáradtabbnak érzem magam. Ha ilyen sok pozitív energiával töltődöm fel, belekerülök egy pozitív spirálba, és ez pluszerőket mozgósít. Sportolóként nem is lehet más a célom, mint hogy mindig többet érjek el. Ilyenkor nem áll meg az ember azon gondolkodni, hogy mennyire fáradt.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István
– A szerbek ellen bátran próbálkozott távoli lövésekkel. Ez elvárás volt a szakmai stáb részéről?
– Nemcsak velem szemben elvárás, hanem amikor olyan helyzetbe kerülünk, akkor arra bátorítanak minket, hogy vállaljuk fel az átlövéseket. Nem akarjuk a végtelenségig, a gólvonalig járatni a labdát. De ez így is van rendjén, olykor el kell vállalni a lövést.
– Mi a különbség az Európa-bajnokágra való kijutás és a Ferencváros BL-szereplése között?
– Nehéz kérdés. Az egyik klubsiker, a másik a válogatott sikere. Tényeg nehéz erre válaszolni, de talán nem is lehet. Én inkább párhuzamot vonnék: mindkét esemény történelmi pillanat, büszkeséggel töltheti el a magyar és a határon túli magyar embereket. Örülök, hogy a futball révén rengeteg embert tehetünk boldoggá, örömteli, hogy pozitív élményeket szereztünk nekik.
– Van konkurenciaharc a válogatottban?
– Minden futballcsapatban van, ez így egészséges. Aki nem kapja meg a lehetőséget, az is mindent megtesz azért, hogy ha rá kerül a sor, és be kell állnia, akkor magas színvonalon teljesítsen. Ami engem illet: szeretnék minél stabilabb teljesítményt nyújtani, hgy számíthasson rám a szakmai stáb. Lehet, hogy az ellenféltől is függ, mikor mennyi játékperc jut nekem.
