Erdoğan barátja többet ér, mint a tartalékos magyar válogatott

Nem véletlenül mondta tegnap Marco Rossi, hogy csapatjátékkal kell ellensúlyozni a törökök kiemelkedő egyéniségeit. Tényleg vannak kiemelkedő török labdarúgók, akikre nem árt odafigyelnünk.

A török válogatott esze technikailag tökéletesen képzett labdarúgó Fotó: Kemal Aslan Forrás: REUTERS

Érdekes képződmény a török labdarúgás. Sokáig azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák a futballt a Boszporusz lábainál, míg nem felbukkant a nyolcvanas évek végén Tanju Çolak; az akkoriban a Galatasarayban játszó csatár 39 góllal nyerte el az európai Aranycipőt 1988-ban.

Akkoriban nem jelentett különösebb gondot a törökök legyőzése, a magyar válogatott élt is a lehetőséggel: az 1962 és 1990 között lejátszott mérkőzéseken rendre, általában nagy gólkülönbséggel győzött a félholdasok ellen. 1982. szeptember 22-én Győrben 5-0 lett a végeredmény, ennek csak azért van jelentősége a mai meccs apropóján, mert a törökök kapuját a jelenlegi török szövetségi kapitány, Şenol Güneş védte.

Az 1994-től 2007-ig terjedő korszak volt a magyar futball sokadik mélyrepülésének időszaka, ezzel párhuzamosan a török válogatott magára talált. Olyannyira, hogy 2007-tel bezárólag nyeretlenek maradtunk ellenük. Az 1994-es hazai 2-2 különösen fájó emlék: a félidőben 2-0-ra vezettünk, de innen felállt az ellenfél, és egyenlített Mészöly Kálmán csapata ellen.

Szintén meghatározó élmény volt 2007-ben a 3-0-s vereség az isztambuli Eb-selejtezőn. Várhidi Péter szövetségi kapitány válogatottja remekül tartotta magát a Besiktas stadionjában, de a játékvezető téves ítélete, Gera kiállítása után nem volt esélye a bravúrra.

Jó hír, hogy az utóbbi három meccsen (2012, 2013, 2020) veretlenek vagyunk Törökországgal szemben. Nyolc éve az Egervári-éra talán legjobb mérkőzésén 3-1-re nyertünk a Puskás-stadionban játszott vb-selejtezőn.

Idegenben Böde Dániel egyenlített, így lett 1-1 az isztambuli visszavágó.

A legfrissebb emlékünk, a szabadrúgásgóljával kiharcolt győzelem igazán közeli élmény.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy elkerültük a törököket a 2000-es évek elején, amikor nagyon jól ment nekik. Şenol Güneş irányításával a 2002-es vb-n a harmadik helyig meneteltek, Emre Belözoglu és Okan Buruk az Inter, Ümit Davala a Milanban játszott, Hakan Sükür Pármában rúgta a gólokat, Nihat Kahveci a Real Sociedadban futballozott. A Fenerbahce kapusát, Rüştü Reçbert később szerződtette a Barcelona. Yıldıray Baştürk a Bayer Leverkusennel játszott BL-döntőt 2002-ben a Real Madrid ellen.

Ez volt a török aranygeneráció, amely minden idők egyik legfurcsább, játékvezetői tévedésekkel terhelt világbajnokságán a társházigazda, Dél-Korea csapatát győzte le a bronzmeccsen. A generáció utolsó nagy dobása a 2008-as Eb volt, amelyen az elődöntőig menetelt, de alulmaradt Németországgal szemben.

Azóta nem járt vb-n, Eb-n is csak egyszer, de 2016-ban már a csoportkörben búcsúzott a franciaországi tornán. A 2020-ra tervezett Európa-bajnokságra kvalifikálta magát.

A török válogatott esze technikailag tökéletesen képzett labdarúgó
Fotó: Kemal Aslan/REUTERS

A mostani generáció tagjai között is van néhány klasszis labdarúgó: ha csak a játékosokat foglalkoztató klubok neveiből indulunk ki, akkor Hakan Çalhanoğlu és Merih Demiral kívánkozik az élre. Előbbi a Milan középpályása, utóbbi a Juventus középső védője. Çalhanoğlu rendszeresen játszik, Demiral viszont csak kiegészítő ember Torinóban, bár a csapatot sújtó sérüléshullám miatt könnyen elképzelhető, hogy játszani fog a jövő héten a Ferencváros elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen.

Milánóban megbecsülik a török középpályást, miután húszmillió euróért megvásárolták a Bayer Leverkusentől, rögtön megkapta a 10-es mezt a piros-feketéknél. Owen Hargreaves öt éve azt mondta róla, hogy a játékstílusa alapján simán beférne a Liverpoolba vagy a Tottemhambe. Törökországban Özilhez hasonlítják a stílusát, s ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Çalhanoğlu is igen jó viszonyt ápol Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel, támogató Twitter-posztot is írt neki a 2017-es választások előtt. Çalhanoğlu többet ér, mint a Gulácsi, Orbán, Sallai és Szoboszlai nélkül felálló magyar válogatott. A Transfermarkt harmincmillió euróra becsüli a piaci értékét.

Demiralt nem véletlenül szerződtette a Juventus Fotó: Thilo Schmuelgen/Reuters

Demiral is nagy tisztelője Erdoğannak, a Juventus védője 2019-ben a Szíria elleni katonai offenzívát üdvözölte egy gólöröm formájában, később a támogatásáról biztosította az elnököt. Emiatt több Juventus-szurkoló sem rajong érte, de valahogy azért csak túléli. De Ligt, Bonucci és Chiellini mellett nehéz bekerülni a kezdőcsapatba, de mint fentebb jeleztük, elképzelhető, hogy a sok sérülés miatt akár már a Fradi ellen láthatjuk a török védőt. A többiek közül érdemes megemlíteni a 35 éves, elnyűhetetlen csatárt, Burak Yilmazt, aki 2006 óta válogatott.

A törökök nagyon magabiztosan, többek között a világbajnok francia válogatottat hazai pályán 2-0-ra legyőzve csoportmásodikként jutottak ki az Európa-bajnokságra. Főleg a védekezésük volt kimagasló, tíz meccsen csak három gólt kaptak. Legutóbb mi is megtapasztalhattuk, hogy akciógólt nehéz szerezni ellenük. Vajon Szoboszlai távollétében lesz-e olyan magyar játékos, aki meglepheti őket?