Nem írtak sikersztorit a többiek sem, akik ebben az évszázadban szerzett topligás játékosmúlttal edzőként próbálkoztak itthon. Mátyus János 2015 óta nem kapott feladatot az NB I-ben, Horváth Ferenc már két csapattal kiesett az első osztályból. Miriuta László itthon a Győrt és a Kisvárdát vezette nem túl sokáig, Gera Zoltán pedig egyelőre nyolc meccsen egyetlen győzelmet aratott az U21-es válogatottal.
Az újabb próbálkozó most Huszti Szabolcs, aki 2010-ben egy nagy port kavart levéllel erkölcsileg a közeg fölé helyezte saját magát, és azóta interjút is csak ritkán adott. Most ugyanebben a közegben kellene érvényesülnie vezetőként, ami más kávéház, mint az, hogy a játékos-pályafutása utolsó két évére hazatért Fehérvárra.
Ott csendben tehette a dolgát a pályán, és a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elv mögé bújhatott. Edzőként viszont garantáltan szólnia kell, és fájni fog a feje.
Huszti november végén távozott a Fehérvár sporttanácsadói posztjáról, és a személyes ellentétet sem nehéz feltételezni az ügyet övező csönd miatt. Hogy nem könnyű ember, azt korábban többször bizonyította. Hogy milyen edző, az viszont nem a Szeged elleni 5-0-ból, és nem is az NB II-ben derül majd ki, mert a Debrecen sikere ebben a mezőnyben önmagában semmit sem jelent.
Úgyhogy várjuk ki a végét, hogy lehet-e Huszti Szabolcs az első, aki sikeresen oltja a magyar klubfutballba a topligás tapasztalatait. Az esélyt megkapta, a tudás a birtokában van, de az előélete alapján lehetnek kétségeink, hogy milyen próféta lesz a saját hazájában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!