Huszti Szabolcs ma is megírná a levelét

Huszti Szabolcs, megtörve többéves hallgatását, interjút adott az Origónak. Ebben a játékos-pályafutása, a Debrecen és az edzői hitvallása mellett arról is beszél, hogy ma is megírná azt a levelet, ami után többet nem szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban.

Huszti Szabolcs biztos benne, hogy a Loki visszakerül az NB I-be Fotó: Török attila Forrás: NS

– Amikor a Vidi játékosaként 2019 őszén az Újpest elleni meccsen elszakadt a keresztszalagom, akkor már tudtam, hogy ebből a sérülésből aligha lesz visszatérés. Ambiciózus embernek tartom magam, mindig ott volt a fejemben, hogy valamit csinálnom kellene, nem csak otthon üldögélni. Egyszer a Vidinél egy edzésen űztem, hajtottam a csapatot, akkor mondta nekem az ottani tréner, Marko Nikolics, hogy van bennem olyan képesség, amely az edzői munkához kell. Ez a mondat a mai napig a fejemben van. Hogy Debrecenben lehetek edző, az hatalmas lehetőség, de felelősség is egyben – monda Huszti arról, hogyan is lett tréner.

A 30. forduló előtt a DVSC-nek 60 pontja van, négy ponttal előzi meg a Vasast és héttel a Gyirmótot. Huszti Szabolcs szerint nem is kérdés, hogy a Loki feljut az NB I-be.

– Az alapvető célt, a feljutást a csapat teljesíteni fogja, s ezzel a Debrecen visszakerül oda, ahova való: az NB I-be.

Én most csak arra koncentrálok, ami a dolgom, hogy az öltözőben át tudjam adni a gondolataimat – jelentette ki.

Noha Huszti büszke arra, hogy nem megélhetési edző, egyből csatlakozott a haladó magyar hagyományokhoz, amikor becsúszott az elődjének, Kondás Elemérnek, mondván, rossz erőnlétű csapatot vett át.

– Jobb lett volna persze úgy átvenni a csapatot, hogy van egy hathetes felkészülésünk. A DVSC-t két vereség után vettük át a stábommal. Elég nehéz volt ez a helyzet, mert a játékosok akkor nem voltak abban a fizikai állapotban, mint amiben lenniük kellett volna a téli felkészülés után. Most, a válogatott szünete alatt próbáljuk magunkat utolérni – szögezte le.

Majd korábbi játékostársának, a DVSC szakmai igazgatójának, Tőzsér Dánielnek hízelgett: – Ennek a csapatnak nagyon jó a játékosállománya.

Filozófiájáról így vallott: – Én teljesen nyugodt vagyok, bízom a srácokban. Azt már látom, hogy mind a fiatalok, mind az idősebbek fogékonyak arra, amit az öltözőben átadunk nekik, 100 százalékosan beleállnak a munkába. A legfontosabb persze az eredmény és az, hogy mindez egyensúlyban legyen a jó játékkal. Én nem szeretnék úgy nyerni, hogy valaki előrevágja a labdát, aztán ott majd történik valami. Én egy rendszerben szeretném játszatni őket, ahol mindenki a helyén van, mindenki jól érzi magát, legyen az támadó vagy védő.

Husztinak nincs Pro licence, az MLSZ engedélyével lehet vezetőedző a Lokinál.

– Szükség van a papírra, de természetesen vannak olyan dolgok, amelyeket könyvből sosem lehet megtanulni. Mindenképpen meg szeretném szerezni a Pro licence-et, ám ebben a munkában nemcsak az elméleti tudás számít. Ugyanakkor az a tapasztalat, amelyet az ember egy Dick Advocaatnál, egy Niko Kovacnál, egy Luciano Spalettinél megszerez, semmilyen tanfolyammal nem helyettesíthető.

Huszti beszélt a gyerekkoráról is, milyen áldozatokat hozott annak érdekében, hogy futballista lehessen.

– Az álmaim között az szerepelt, hogy egyszer majd egy igazi nagy csapatban, egy top bajnokságban focizhassak. Édesapámnak sokat köszönhetek, annak idején Tapolcára vitt be a helyi Bauxitbányász csapatához. 14 éves voltam, amikor a Fradinál próbajátékon voltam, megfeleltem, ez volt az első nagy változás az életemben. A középiskola alatt ingáztam. Kemény időszak volt ez a számomra. Négy órát buszoztam haza, négyet vissza. Szombaton a meccsem után felültem háromkor a járműre, este 7 után voltam otthon. Vasárnap a szüleimmel lehettem, hétfőn hajnalban a 4.40-es járattal indultam vissza Budapestre.

A mai napig, amikor az M7-es bevezetőjénél elhaladok az egykori Osztapenko-szobor mellett, s felnézek, látom azt a 12 emeletes épületet, amelynek a tizedik emeletén a kollégiumban laktam.

Összességében azonban megérte, mert játékosként csodálatos karriert futhattam be. Remélem, edzőként is megadatik valami hasonló.

Huszti Szabolcs azt tartja a pályafutása legnagyobb dobásának, hogy az első kínai szerződése után újra vissza tudott menni a Bundesligába. – 2014-ben a Hannoverből szerződtem a Csangcsung Jatajba, majd onnan mentem vissza az Eintracht Frankfurt csapatába. A kínai szerződés aláírása után sokan leírtak, azt mondták, hogy most van vége a Husztinak. Ehhez képest Frankfurtban összesen egy meccsen ültem a kispadon, a többin mind játszottam – jegyezte meg.

A pályafutására visszatekintve Huszti ma is mindent ugyanúgy csinálna. Az ominózus levelet, amelyben 2010-ben lemondta a válogatottságot, mai eszével ugyanúgy megírná.

– Vállalom minden szavát, minden mondatát. Aki azt gondolja, hogy azért írtam meg a levelet, mert megsértődtem, hogy lecseréltek, nagyon téved. Ültem én a cserepadon a válogatottban akkor is, amikor Lothar Matthäus meg Erwin Koeman volt a kapitány. Én akkor is csak őszinte voltam, leírtam, ami foglalkoztatott. Utána az akkori játékosok közül egyedül Juhász Roland állt ki mellettem, más nem. Nem éreztem úgy, hogy nekem feltétlenül helyem lenne a nemzeti csapatban.

Dicséretes őszinteség. Csak emlékeztetőül: Huszti a Svédország elleni Eb-selejtezőn szerepelt utoljára a válogatottban, amikor Egervári Sándor a szünetben lecserélte. Huszti azt kifogásolta, hogy a Videoton játékosai – szerinte – előny élveznek. Érdekesség, hogy amikor hazajött, 2018-ban Huszti éppen a Vidihez igazolt.

Akkori döntése okának részletes kifejtését nem tartja szükségesnek. Inkább a megbántott fél szerepében tetszeleg: – Én a magyar futball egyik olyan személyisége vagyok, akit többször bíráltak, játékosként is az voltam. Ez sosem érdekelt, sőt motivált, mert ha valakivel állandóan foglalkoznak, akkor az csak számít valamit.

Ez igaz. Husztit edzőként, ezt ő is tudja, egyetlen dolog minősíti: visszajut-e a DVSC az NB I-be.

A teljes interjút ITT olvashatja.