Husztinak nincs Pro licence, az MLSZ engedélyével lehet vezetőedző a Lokinál.
– Szükség van a papírra, de természetesen vannak olyan dolgok, amelyeket könyvből sosem lehet megtanulni. Mindenképpen meg szeretném szerezni a Pro licence-et, ám ebben a munkában nemcsak az elméleti tudás számít. Ugyanakkor az a tapasztalat, amelyet az ember egy Dick Advocaatnál, egy Niko Kovacnál, egy Luciano Spalettinél megszerez, semmilyen tanfolyammal nem helyettesíthető.
Huszti beszélt a gyerekkoráról is, milyen áldozatokat hozott annak érdekében, hogy futballista lehessen.
– Az álmaim között az szerepelt, hogy egyszer majd egy igazi nagy csapatban, egy top bajnokságban focizhassak. Édesapámnak sokat köszönhetek, annak idején Tapolcára vitt be a helyi Bauxitbányász csapatához. 14 éves voltam, amikor a Fradinál próbajátékon voltam, megfeleltem, ez volt az első nagy változás az életemben. A középiskola alatt ingáztam. Kemény időszak volt ez a számomra. Négy órát buszoztam haza, négyet vissza. Szombaton a meccsem után felültem háromkor a járműre, este 7 után voltam otthon. Vasárnap a szüleimmel lehettem, hétfőn hajnalban a 4.40-es járattal indultam vissza Budapestre.
A mai napig, amikor az M7-es bevezetőjénél elhaladok az egykori Osztapenko-szobor mellett, s felnézek, látom azt a 12 emeletes épületet, amelynek a tizedik emeletén a kollégiumban laktam.
Összességében azonban megérte, mert játékosként csodálatos karriert futhattam be. Remélem, edzőként is megadatik valami hasonló.
Huszti Szabolcs azt tartja a pályafutása legnagyobb dobásának, hogy az első kínai szerződése után újra vissza tudott menni a Bundesligába. – 2014-ben a Hannoverből szerződtem a Csangcsung Jatajba, majd onnan mentem vissza az Eintracht Frankfurt csapatába. A kínai szerződés aláírása után sokan leírtak, azt mondták, hogy most van vége a Husztinak. Ehhez képest Frankfurtban összesen egy meccsen ültem a kispadon, a többin mind játszottam – jegyezte meg.
A pályafutására visszatekintve Huszti ma is mindent ugyanúgy csinálna. Az ominózus levelet, amelyben 2010-ben lemondta a válogatottságot, mai eszével ugyanúgy megírná.
– Vállalom minden szavát, minden mondatát. Aki azt gondolja, hogy azért írtam meg a levelet, mert megsértődtem, hogy lecseréltek, nagyon téved. Ültem én a cserepadon a válogatottban akkor is, amikor Lothar Matthäus meg Erwin Koeman volt a kapitány. Én akkor is csak őszinte voltam, leírtam, ami foglalkoztatott. Utána az akkori játékosok közül egyedül Juhász Roland állt ki mellettem, más nem. Nem éreztem úgy, hogy nekem feltétlenül helyem lenne a nemzeti csapatban.
Dicséretes őszinteség. Csak emlékeztetőül: Huszti a Svédország elleni Eb-selejtezőn szerepelt utoljára a válogatottban, amikor Egervári Sándor a szünetben lecserélte. Huszti azt kifogásolta, hogy a Videoton játékosai – szerinte – előny élveznek. Érdekesség, hogy amikor hazajött, 2018-ban Huszti éppen a Vidihez igazolt.
Akkori döntése okának részletes kifejtését nem tartja szükségesnek. Inkább a megbántott fél szerepében tetszeleg: – Én a magyar futball egyik olyan személyisége vagyok, akit többször bíráltak, játékosként is az voltam. Ez sosem érdekelt, sőt motivált, mert ha valakivel állandóan foglalkoznak, akkor az csak számít valamit.
Ez igaz. Husztit edzőként, ezt ő is tudja, egyetlen dolog minősíti: visszajut-e a DVSC az NB I-be.
A teljes interjút ITT olvashatja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!