„Járjuk a falvakat, és a megyei bizony nem a Premier League”

Nem túlzás, tizenöt évvel ezelőtt belőlük állt a magyar labdarúgó-válogatott, manapság viszont a megyei bajnokságokban futballoznak. Kenesei Krisztián Ráckevén, Halmosi Péter Király Gábor csapatában, Gyepes Gábor Budakalászon, Bodnár László Kállósemjénben rúgja a labdát negyven felett, olykor göröngyös pályákon, zsíroskenyérízű, sörszagú hangulatban, a játék öröméért.

Forrás: Király SE / Facebook

– Járjuk a falvakat, és szembeötlő, hogy ez nem a Premier League, hanem a megyei bajnokság – árulta el lapunknak a 36-szoros válogatott Halmosi Péter, aki a Vas megyei első osztályban szerepel. – Eddig kétszer esett meg, hogy komolyabban beszólogattak, de ehhez rég hozzászoktam, mert a Haladással bárhová mentünk az NB I-ben, mindenhol halmosiztak, és szidták az anyukámat. Mindig azt gondoltam, hogy azért engem találtak meg, mert tartottak tőlem.

Halmosi Péter (balra) már a megyeiben lép pályára Fotó: Facebook/Király SE

Halmosi Péter 18 meccsen lépett pályára a Premier League-ben, játszott a Manchester United, a Liverpool és az Arsenal ellen, manapság azonban a Rum, a Jánosháza vagy éppen az Egyházasrádóc ellen készül. Nem ő az egyetlen, aki komoly futballmúlttal vállalta, hogy megmártózik az amatőr labdarúgás szépségeiben.

Kenesei Krisztián szeptemberben került a reflektorfénybe, hiszen csapata, a Ráckeve a Ferencvárossal találkozott a Magyar Kupában. Természetesen sima, 6-1-es Fradi-siker született, de a harmincszoros válogatott csatár egyfajta búcsúmeccsnek élte meg, hogy 43 évesen még egyszer – talán utoljára – labdába rúghatott közel kétezer szurkoló előtt. Kenesei egyébként csak szombatonként hódol a megyei focinak, edzésekre nem jár. Idénybeli 13 meccsén így is van 15 gólja a Pest megyei másodosztály déli csoportjában.

Kenesei Krisztián hobbiból is rugdossa a gólokat Fotó: Mirkó István

– Ugyanannyiszor edzem, mint a profi pályafutásom végén, hetente négyszer – cáfolt rá Halmosi arra, hogy a megyeiben elegendő a veretes múlt. – Fizikailag rendben vagyok, az izomzatom még mindig bírja a strapát, a sérülések is elkerülnek. Hiába leszek idén 42 éves, érzem, hogy játszhatnék még magasabb szinten is.

Hogy nem teszi, abban nagy szerepe van Király Gábornak, ugyanis Halmosi az ő csapatát, a Király SE-t erősíti, amely nem tipikus megyei egyesület. A válogatottsági csúcstartó kapus modern sportközpontot épített Szombathely határában, profi klubok is megirigyelhetnék az infrastruktúrát. A csapatnak mielőbb fel kell jutnia az NB III-ba, s emellett mintegy kétszáz gyerek tanulja ott a játék alapjait, köztük Halmosi hétéves fia, Medox is.

– Gáborral gyerekkori barátok vagyunk, a családjaink ősidők óta jóban vannak – mesélte Halmosi – Úgy terveztem, hogy Ausztriában játszom még amatőr szinten, de ott mindössze másfél hónap jutott, mert a pandémia miatt lefújták a bajnokságot.

Utána felhívtam Gábort, hogy vágjunk bele abba, amiről korábban sokat beszéltünk: szívesen játszanék a csapatában. Itt küldetésem van, próbálom terelgetni a fiatalokat a pályán.

Mások puszta élvezetből kergetik a labdát válogatott múlttal a megyeiben. Gyepes Gábor, aki több angol másodosztályú klubnál is megfordult, majd amikor 2015-ben végleg hazaköltözött a családjával, Budapest környéki csapatokat keresett magának. Egy idő után a megyei elsőosztályú Biatorbágyon kötött ki, s nem tagadja, anyagi vonzata is volt a lehetőségnek.

– Akkor már nem a fociból akartam megélni, de összekötöttem a kellemest a hasznossal, valamennyit keresni is tudtam vele – válaszolta kérdésünkre a 26-szoros válogatott Gyepes. – A Biatorbággyal tavaly bajnok lettem, aztán Budakalászra kerültem, ahol korábbi fradis társaim is szerepelnek, például Somorjai Tamás. Fontos, hogy a foci ne vegyen el túl sok időt a családtól és a vállalkozásunktól.

Van egy éttermünk, amely a kiszállításnak köszönhetően átvészeli a járványt, minden alkalmazottunk megmaradt, amiért sokat tettünk. A játékot addig folytatom, amíg élvezem, hiszen ez a megyei foci lényege.

Alighanem ezt vallják a többiek is. Bodnár László, a 46-szoros válogatott jobbhátvéd a megye kettes Kállósemjénben futballozik. Korsós György, aki a 22 BL-meccsével mögött második a magyar rangsorban, a megyei elsőosztályú Bácsában játszik. Éger László a nemzeti csapatban kilencszer szerepelt, most a megyei másodosztályú Madocsát erősíti. Horváth András 2006-ban óriási gólt rúgott a válogatottban Ausztria ellen, napjainkban a táplánszentkereszti öltözőben nosztalgiázhat.

Bajzát Péter kakukktojás, mert nem volt válogatott, de ő az egyetlen többszörös (kétszeres) NB I-es gólkirály, aki sosem kapott lehetőséget nemzeti színekben. Eredményei alapján illik a sorba, most Gyepes csapattársa Budakalászon.

Ha újra végigszaladunk a felsorolt neveken, tizenöt éve a magyar válogatott kezdőjének a nagy része valóban összeállhatott volna azokból, akik ma a megyei pályákon – immáron főként örömből – rúgják a labdát.