Nem kockáztatott Sepsiszentgyörgy legmagasabbra taksált csapata: a két hazai győzelem után Szatmárnémetiben ugyan elveszítette a finálé harmadik meccsét, a negyediken azonban már újra „kíméletlen” volt. A szurkolók így csak az aranyos hölgyek hazatérése után, a Sepsi Aréna parkolójában ünnepelhették kedvenceiket, igazából azonban senki sem bánta, hogy így történt. Annál is inkább, mivel bár időközben Romániában megszüntették a kijárási tilalmat és a szabadtéren való maszkviselés kötelezettségét, még mindig nem tudni, hogy a lelátókra mikor térhetnek vissza a szurkolók.

A koronavírus-járvány mindenki által ismert és megszenvedett következményein túl a háromszéki zöld-fehérekkel súlyos plusz árat is fizettetek az elmúlt esztendő történései. Miután a szövetség 2020-ban bajnokavatás nélkül nyilvánította befejezettnek a hazai pontvadászatot, igazából megfosztotta hatodik bajnoki címétől a Sepsi-SIC-et. Zoran Mikes csapata ugyanis 2016, 2017, 2018 és 2019 zsinórban szerzett aranyérmei után magabiztosan menetelt az újabb megdicsőülés felé.
Hasonló egyeduralom esetében legkevésbé a győztesnek kell magyarázkodnia, az azonban kétségtelen, hogy Románia női kosárlabda-bajnoksága nem a legszebb napjait éli. A tizenkét csapatos mezőnyt fájdalmas finanszírozásbeli és tudáskülönbség szakítja szét, nemcsak a klubok költségvetése alapján lehetett borítékolni mindjárt kezdetben, hogy az utóbbi évek bajnoki és kupadöntőinek klasszikus Sepsi-SIC–Szatmárnémeti VSK párosítása mellett legfeljebb az aradi és a brassói együttes csipkedheti meg esetleg a favoritokat.
Nem voltak ritkák a 60-80, de akár százpontos különbséggel véget érő meccsek sem, ami természetesen nem vet jó fényt egy bajnokságra. A televíziók érdektelensége sem tett jót ennek a folyamatnak – egyetlen női bajnoki meccs sem került be a sporttévék kínálatába –, a szurkolók a klubok, illetve a szövetség Youtube-csatornáján követhették nyomon a bajnoki történéseket. A helyzet természetesen alaposan felveti a szövetség felelősségét.