Alig várom az Európa-bajnokságot, különösen a magyar válogatott mérkőzéseit, amelyekre úgy készülök, mint a legtöbb futballbarát: vérbeli szurkolóként. A minap felidéztem a fiammal az öt évvel ezelőtti tornát, ami hatalmas adomány az életemben, örökre felejthetetlen emlék marad. Baráti társasággal három autóval nekivágtunk Franciaországnak, s a helyszínen szurkoltunk a magyar csapatnak mind a négy mérkőzésen. Igen, ott voltunk Marseille-ben is, éppen söröztünk a meccsre hangolva, amikor megjelentek a drukkerek, természetesen mi is csatlakoztunk a menethez. Szurkoltunk, várost néztünk, fürödtünk a tengerben, beszélgettünk, anekdotáztunk a szurkolókkal, vigadtunk, éveket fiatalodtam az akkori élmények hatására. Most is ilyen felfokozott hangulatban várom az Európa-bajnokságot, s természetesen mindkét hazai meccsen ott leszek. Hiába, változnak az idők. 1986-ban Mexikóban megfigyelőként segítettem Mezey Gyuri munkáját, én kaptam feladatul Argentína feltérképezését, de talán helyesebb úgy fogalmaznom, Diego Maradona meccsről meccsre elvarázsolt a zsenialitásával. Később, hatalmas büszkeségemre szövetségi kapitányként irányíthattam a magyar válogatottat, most pedig már az a dolgom, hogy teljes szívemből szurkoljak. A magyar csapat nehéz csoportba került, de Marco Rossi megtalálta a megfelelő karaktereket, hiszek benne, hogy miként az elmúlt évben, ezúttal is okozhatunk meglepetést a nálunk erősebb csapatoknak. Franciaország nálam az egész mezőnyt tekintve is a legnagyobb favorit, talán még Belgiumot említeném. De természetesen a mieinkért szorítok minden idegszálammal.
Bournemouth
Az egekig magasztalja Szoboszlai és Kerkez teljesítményét a brit média
Mind Kerkez, mind pedig Szoboszlai a teljesítményükre adott osztályzatok alapján a legjobbak közé tartoztak csapatukban.
