Elképzelhetetlen, hogy ugyanazon a tornán kétszer is kikapjunk a görögöktől. Itt, Tokióban – ahogy gyanítom, odahaza is – mindenki így kalkulált a Magyarország–Görögország elődöntő előtt. Azért sohasem árt az óvatosság. A görögök azóta bizonyították, nem kiszaladt eredmény volt a mieink feletti 10-9-es győzelem. Az olaszokkal 6-6-os döntetlent játszottak a csoportkörben, aminek köszönhetően az élen végeztek, a negyeddöntőben aztán 10-4-re lelépték Montenegrót, ami figyelemreméltó eredmény.
[eadvert]
– Ott vagyunk a négyben, de nem szeretnénk itt megállni, szenvedéllyel játszunk, ez
a mi erőnk – fogadkozott a találkozó előtt Teodorosz Vlahosz szövetségi kapitány.
– Baráti társaság vagyunk a medencén kívül is, ez tesz minket erőssé – csatlakozott
hozzá Johannisz Funtulisz, aki az előző idényben a Ferencvárosban szerepelt, tehát
jól ismeri a magyarokat.
Märcz Tamás megismételte, amit a horvátok elleni győztes negyeddöntő után mondott: vagyunk elég erősek ahhoz, hogy megverjük a görögöket, akik közül Funtulisz mellett az ifjú kapust, Emmanuel Zerdevaszt dicséri mindenki.
Ez a jelen. A múlt pedig az, hogy a magyar válogatott kilencszeres olimpiai bajnok, a görögöknek pedig a 2004-es athéni negyedik hely az eddigi legjobb szereplésük. ezúttal is kimaradt, egyedül Nagy Viktorra hárult tehát a teher, hogy a kapuban helytálljon.
Az első hat támadásunk kimaradt, ebből egy szimpla, egy pedig kettős emberelőnyben. Zerdevasz és a görög védelem igazolt a jó hírét. Sokáig a görögök is gólképtelenek voltak, a hetedik percben szereztek vezetést (0-1). Annyit leszűrhettünk, az elődöntő aligha lesz olyan gólzáporos, mint a horvátok elleni, 15-11-re végződött negyeddöntő. 22 másodperccel az első negyed vége előtt a görögök ismét betaláltak (0-2), nagyon kellett még a dudaszó előtt Vámos szépítése (1-2). Argiropulosz második góljával megint kettővel mentek a görögök (1-3), Zalánki szépített (2-3). Majd Jansik kapott remek labdát a hosszú „fánál”, hátulról megtámasztották, az orosz bíró már mutatta, hogy ötméteres, amerikai kollégája azonban felülbírálta… Nem csak azért volt kínlódós, izzadtságszagú meccs. A semleges néző legfeljebb a küzdelmet értékelhette. A második negyed legvégén fórban támadhattunk az
egyenlítésért, nem ment be, maradt a 2-3.
Tizennégy lövésből csak két gól, azon belül előnyből 1/5. Volt honnan és hová javulni. Szerencsére a védekezés legalább működött, s hát mindenki azt hangoztatja, az az alap. Újabb előny, s a későn érő, élete első olimpiájára 34 évesen kijutott Pásztor Mátyás végre utat talál a blokkok között (3-3). Jansik ejtése majdnem behullott, néhány centi hiányzott. Argiropulosz harmadszor, ezúttal centerből, 3-4. A horvátok ellen hetet vágott Manhercz Krisztián egyenlített kapásoldalról. Argiropulosszal nem bírtunk, centerből megint rá jött ki a figura emberelőnyben, 4-5. Aztán emberelőnyben technikai hiba, Vámos elejti a labdát, oda az esély, hogy még ebben a negyedben egyenlítsünk. Mínusz egyről kezdődött tehát a negyedik negyed. Megint döcögött a fór, a végén némi mázlival Manherczhez került a labda, s ő nem habozott. Ezen a meccsen 2/4-es mutatóval is ő a legjobb magyar. Funtulisz gyorsan válaszolt, öt méterről dobott centerszerűen, szinte csak meghúzva a labdát, 5-6. Vlahopulosz „rossz kezes” gólja után elkezdhettünk aggódni. Öt perc maradt hátra, és kettővel mentek a görögök, 5-7. Varga dobott olyan gólt, amilyet csak ő tud, elküldve a blokkot, de még mindig ott volt az előny. Pláne, hogy Kuvecisz gyorsan válaszolt, 6-8. Bő két perccel a vége előtt Szkumpakisz gólja pedig eldöntötte a meccset, 6-9. Nem is esett több gól, 9-6-ra kikaptunk, lemaradunk az olimpiai döntőről, csak a bronzéremért játszhatunk. S még csak nem is panaszkodhatunk senkire és semmire,
jobbak voltak a görögök.
OLIMPIA
