Marco Rossi szerint él a remény, de az tényleg csak matematikai

Szerdán a Puskás Arénában játszik a magyar labdarúgó-válogatott, de a sorsa Varsóban pecsételődhet meg. Eközben Andorra ellen már nem elég a szimpla győzelem, kiütésre lenne szükség, ha még komolyan gondoljuk a részvételt a 2022-es világbajnokságon.

A szövetségi kapitány büszke a játékosokra Fotó: MTI/AP/Darko Vojinovic

Lengyelország 7-1-es győzelmet aratott San Marinóban, miközben a magyar válogatott tegnap kikapott Albániában. Alighanem ez a játéknap volt a vb-selejtezők fordulópontja, s ha majd utólag az újabb, magyarok nélkül megrendezett vb okait kell kutatnunk, szeptember 5-re joggal mutogathatunk.

Persze a remény még él a selejtezőkön, de ez Marco Rossi becsülendő optimizmusa ellenére is csak játéknak tűnik a számokkal. – Még semmi sincs veszve, hiszen jön hozzánk Albánia, s megyünk még Lengyelországba is! Továbbra is mindent megteszünk azért, hogy a rájátszást érő második helyet megszerezzük – nyilatkozta a szövetségi kapitány.

Ugyanakkor a válogatott helyzetének nehézségét mutatja, hogy még az sem feltétlenül elég a kijutáshoz, ha a Rossi által említett két meccset megnyerjük. Nagy hangsúlya van immáron a gólkülönbségnek is, és az angolok elleni 0-4 miatt abban (is) meglehetősen rosszul állunk.

De akkor számoljunk!

Jelenleg így áll a csoport:
1. Anglia            5   5   -   -   17-1   15
2. Lengyelország     5   3   1   1   18-7   10
3. Albánia           5   3   -   2    5-6    9
4. Magyarország    5   2   1   2   10-9    7
5. Andorra           5   1   -   4    3-12    3
6. San Marino       5   -   -   5    1-19    0

Az egyszerűség kedvéért az albánokat vegyük ki a riválisok sorából, hiszen ha valóban visszavágunk nekik itthon az elbasani vereségért, visszaelőzzük őket (ha nem, nincs is miről beszélni). Koncentráljunk csak Lengyelországra a második helyért vívott harcban – Anglia első helyéhez nem sok kétség férhet.

A lengyeleknek jelenleg három pont fórjuk van velünk szemben, s a következő meccsek várnak rájuk: Anglia (o), San Marino (o), Albánia (i), Andorra (i), Magyarország (o).

Ha szerdán kikapnak Varsóban az angoloktól, és utána a papírforma szerint mindhárom meccsüket megnyerik, akkor is megmaradhat a hárompontos előnyük, ugyanis a magyar válogatott októberben a Wembley-ben játszik az angolok ellen, ahol valószínű a vereség, tehát ugyanúgy kilenc pontot szerezhetünk az egymás elleni utolsó meccsig.

Ebben az esetben nyernünk kellene Varsóban a pontegyenlőséghez, amelynél a gólkülönbség dönt. Jelenleg a lengyelek tíz góllal jobbak nálunk, ezért van most már minden egyes gólnak jelentősége. A kis csapatokat már nem elég legyőznie Rossi válogatottjának, nagyon meg kell verni őket, kezdve a sort szerdán Andorrával. Különben a lengyelországi győzelem sem lesz elég a második helyhez.

Még nehezebb lehet a helyzet, ha a lengyelek szerdán Varsóban pontot szereznek Anglia ellen, amire Robert Lewandowskiéknak minden esélyük megvan, a Wembley-ben is csak szoros meccsen kaptak ki 2-1-re. Ebben az esetben négypontos mínusszal érkezhetnénk meg az így tét nélkülivé váló utolsó meccsre, tehát szerdán ha matematikailag nem is, de az utána várható papírforma-eredményekből kiindulva gyakorlatilag megpecsételődhet a válogatott sorsa.

Persze menthetnénk még a helyzetet angliai pontszerzéssel, illetve abban is bízhatunk, hogy a lengyelek pontokat veszítenek San Marino, Albánia vagy Andorra ellen, de ezek már tényleg meglepetések lennének.

Vezethet út még a vb-pótselejtezőre a tavalyi Nemzetek Ligája-csoportgyőzelemnek köszönhetően is, amihez az kell, hogy a csoportelsők összesített rangsorában előttünk álló hét csapat közül legalább hat az első vagy a második helyen zárjon a vb-selejtezőkön. Jelenleg ez a feltétel sem teljesül, de ez még nagyon soktényezős, és nem rajtunk múlik.

Ami igen: szerdán jól meg kellene szórni Andorrát.