Máthé Dominik meglepődött. Egyrészt a magyar válogatott és a saját játéka miatt, másrészt a hollandok játékának a sebességén. – Nem számítottunk ilyen sebességre a hollandoktól, ilyen gyors irányító ellen, mint Luc Steins, még soha nem játszottam. Ha nem bújt be hússzor a védőink blokkja mellett, akkor egyszer sem, és onnan leosztotta a labdákat, sajnos ez volt a vesztünk. Ők más sebességgel játszottak, mi próbáltunk azt a tempót felvenni, az első félidő végére és a másodikban ez már úgy-ahogy sikerült, de túl nagy előnyt adtunk nekik, és már nem tudtunk fordítani – értékelt az Elverumtól nyáron a PSG-be, Luc Steins csapatába szerződő jobbátlövő.
Máthé nem tudott érvényesülni a holland védők szorításában. – Kijöttek rám magasan, tizenhárom méterre a kaputól védekeztek, amikor nem tudtam lőni, próbáltam labdával tömködni a beállót, de az sem mindig sikerült. Kihagytam két hetest, nem volt a legjobb meccsem – mondta a 31-28-as holland győzelemmel zárult meccsről Máthé.
A válogatott legjobbja, a csereként beállt kapus, Székely Márton több bravúrral tartotta a lelket a csapatban, elsősorban az ő védéseinek köszönhetően volt esély az egyenlítésre. Az északmacedón Eurofarm Peliszter kapusa szinte lubickolt a közönség szeretetében, szerinte a társainak is ezt kellett volna tenniük. – Amikor beléptünk a csarnokba, szinte felrobbant az aréna, olyan volt a hangulat. Csak mosolyogni, nevetni tudtam, a hollandok elleni meccs minden egyes pillanatát élvezni akartam. Aztán amikor elkezdődött a mérkőzés, azt éreztem, hogy „talán egy csavar nem lett a helyére téve”, és sajnos nem is úgy kezdtük a meccset, ahogy szerettük volna. Nehéz arra szavakat találni, ahogy beragadtunk az első félidőben, de azt még el lehetett felejteni.