Elkezdődött. A hollandok másfél órával a meccs előtt kijöttek mocorogni, melegítgetni az MVM Dome pályájára. Gulyás István csapata udvariasan megvárta a férfikézilabda Európa-bajnokság grandiózus megnyitó ünnepségét, s azt is, ahogy a helyszínen szurkoló rockzenészt, Nagy Ferót köszöntette, megtapsoltatta a közönséggel Szalai Edit konferanszié, és csak ezután kocogott ki a pályára. A meccsre nevezhető 16 fős névsorból Borbély Ádám, Nagy Bence, Győri Mátyás és Stefan Sunajko maradt ki. A kezdésre megtelt az aréna, a hangulat a tavaly nyári futball Eb-t idézte, a himnuszt ezúttal nem 67, hanem 20 ezer ember, köztük Orbán Viktor miniszterelnök énekelte.
A magyar válogatott az alapcsapatával kezdett: Mikler Roland előtt a Sipos Adrián, Bánhidi Bence, Szita Zoltán, Máthé Dominik négyes védekezett, a két szélen Pedro és Lékai Máté helyezkedett. Támadásban Lékai behúzódott középre irányítani, Sipos lement, Bóka Bendegúz ment ki a szélre.
Nem indult jól a meccs, és akkor enyhén fogalmaztunk. Máthé Dominik hetest rontott, leendő párizsi csapattársával, a 173 centiméter „magas”, villámgyors Luc Steinsszel képtelen volt mit kezdeni a magyar védelem. Bánhidi befordulásai tartották a lelket a társaiban. De nem sokáig, a 12. percben 3-7-es állásnál nyomta meg az időkérést jelző duda gombját Nagy László. Chema Rodríguez edző hevesen gesztikulálva magyarázott, a szövetségi kapitány a háttérbe húzódott. Bő negyedóra után Miklert Székely Márton váltotta a kapuban, és a pontatlanul kezdő Szita helyére Bodó, Lékai helyére Hanusz Egon érkezett. Variálta a sorokat a kapitány, de Máthé újabb kihagyott hetesével mélyült a válság, Székely életmentő bravúrjaival tartotta meccsben a csapatot, az ötgólos hátrányt sikerült háromra faragni a szünetre (10-13).
A második félidőt Székely kivételével az alapértelmezett legjobbjaival kezdte a magyar válogatott. Lékai hetesével rögtön sikerült közelebb férkőzni, majd Bóka Bendegúz lerohanásgólja újra élesztette az addig pislákoló magyar reményeket. Támadásban felgyorsult, a védekezésben viszont továbbra sem volt elég feszes a magyar csapat. Fokozódtak az izgalmak, eksztázisba jött a közönség, amiért ott loholt a válogatott a hollandok nyakán. Bánhidi kisebb sérülést szedett össze, Rosta Miklós váltotta. Egyenlítés helyett megint visszaállt a háromgólos különbség, pedig nem Székelyen múlott a felzárkózás.