Ritkán látható jeleneten akadt meg a szemünk, miközben busszal közeledtünk a Bozsik Arénához. Valószínűsíthetően apa és fia kézen fogva sétáltak a meccsre, a napsütés ellenére mindkettejükön téli sapka, de a lényeg lejjebb, a nyakukban volt látható:
a férfi Kispest-sálat, az öt-hat éves forma fiú Fehérvár-sálat viselt. Jó volt látni.
Mesélt Szabics Imre arckifejezése is, ahogy a kezdő sípszó előtt a kispad mellől gondterhelten nézett végig a lelátón, mintha keresett volna valakit. Bizony, sokan ültek úgy ott, hogy azon tanakodtak, meddig lesz még Szabics a Fehérvár vezetőedzője. S talán olyan is akadt köztük, akinek beleszólása is van ebbe.
Mindenesetre a fehérvári drukkerek az elmúlt két bajnokin már ítéletet mondtak az edző felett, miután az NB I-es dobogó is elúszni látszik, zengett a „Szabics, takarodj!”, amit a címzett előbb nem akart meghallani, majd már sajnálkozott miatta. A hétközi, Szeged elleni kupasiker csak valamicskét javíthatott a helyzetén.
Kispesten annyival előrébb járnak, hogy ott már megtörtént az edzőváltás, Horváth Ferencet a korábban Újpesten dolgozó Nebojsa Vignjevic váltotta a kispadon február elején. Ő a Fehérvár ellen debütált a hazai közönség előtt, felemás mérleggel: Kisvárdán 3-2-es vereséggel rajtolt, szerdán Kecskeméten kiharcolta a továbbjutást a Magyar Kupában.
Az első tíz percben mindkét oldalon akadt gólszerzési lehetőség. A hatodik percben Heister és Nego sem figyelt a Fehérvár védelmében, így a kispesti beadás végén Lukics fejelt, a vendégek kapusa, Kovács Dániel látványos mozdulattal védett. Néhány perccel később a túloldalon Kenan Kodro fejelt szintén ígéretes helyzetben, de nagyon gyengén.
Fél óra elteltével Szabics már toporzékolt, amikor Petrjak is cserben hagyta őt,
az ukrán a védők mögé kerülve rosszul lőtt, vagy másként: a honvédos Batik mentett nagyot becsúszva. A következő percben viszont már annak örülhettek a fehérváriak, hogy Stopira nem talált be, miután egy kispesti beadásba beleérve a fehérvári védő veszélyesen a saját kapujára tette a labdát.
