Mészáros Ferenc 1950-ben Soroksáron született, a VM Egyetértésben kezdett el futballozni, 18 évesen került a Vasashoz anyaegyesületéből. Kiváló képességű, bravúrokra képes, virtuóz kapus volt. Pályafutása fénykora a nyolcvanas évek elejére esett, egyik legjobb meccse a bukaresti vb-selejtező volt 1981-ben, az ottani 0-0 nagyon kellett ahhoz, hogy a magyar válogatott kijusson a spanyolországi világbajnokságra. Lelkileg nagyon megviselte az 1982-es vb-n a Belgium ellen kapott gól, amivel 1-1-re egyenlítettek a belgák, s ez az eredmény a magyar válogatott kiesését jelentette.
Mészáros az egyike annak a csupán négy magyar kapusnak – Szabó Antal, Grosics Gyula és Ilku István társaságában –, aki legalább két világbajnokságon is védett; összesen 29-szer szerepelt a nemzeti csapatban. Harminckilencedik évében járva is védett még a válogatottban, nála idősebb korában csak Király Gábor őrizte a nemzeti tizenegy hálóját.
Sikerekben gazdag pályafutása során magyar bajnok (1977), MNK-győztes (1973, 1981), portugál bajnok (1982), Portugál Kupa-győztes (1982), U23-as Európa-bajnok (1974) lett. 1984-től még két idényt a magyar bajnokságban, a Rába ETO színeiben szerepelt, végül a pályafutását a portugál Setubalban fejezte be.
Hosszú évek óta zárkózottan élt, a sporttársaival sem tartotta a kapcsolatot, ha interjút kértek tőle, rendre elutasította az érdeklődést. Az elmúlt években betegséggel küzdött, ami végül felőrölte a testi és lelki erejét.
