A Metz elleni hatgólos hazai vereség után valamivel könnyebb búfelejtőt is el tudott volna képzelni a Ferencváros, mint a válogatott játékosokat, Planéta Szimonettát, Vámos Petrát, Töpfner Alexandrát, Kácsor Grétát, Bordás Rékát és Füzi-Tóvizi Petrát felvonultató Debrecen elleni NB I-es rangadót a női kézilabda-bajnokságban. Már csak azért is, mert januárban Vámos Petra utolsó pillanatban dobott góljával a DVSC egy ponttal távozott a Népligetből.
Akkor eldőlt, hogy a botlás sokba kerülhet a Fradinak; a Győr azóta nem veszített pontot, sőt megsemmisítő, tizenegy gólos verést mért a Fradira a bajnokságban, és ezzel kis túlzással el is döntötte az aranycsatát. Tehát hiába győzte le tavaly ősszel a Ferencváros az ETO-t hazai pályán, ennek végül semmilyen hatása nem volt a bajnoki címért folytatott versenyfutásra.
A DVSC sem volt kifejezetten jó passzban, a harmadik helyen álló csapat csak döntetlenre volt képes a Siófok ellen, így a szezon utolsó hazai mérkőzésén igyekezett kárpótolni a szurkolóit a telt házas Hódos Imre Csarnokban.
A Ferencváros a meccs előtti utolsó edzésén megsérült Dragana Cvijics, a szerb beállót a német beálló Alicia Stolle helyettesítette. Egy látványos Klujber Katrin-átlövést leszámítva pontatlan Fradi-akciókkal indult a mérkőzés, a hibákat gólokkal büntette a már az ötödik percben 4-2-es előnyt kiharcoló DVSC. Petrus Mirtill szélről okosan bepattintott góljával már 5-2 volt az állás. Elek Gábor, a zöld-fehérek edzője idegesen szemlélte az eseményeket, még akkor is, amikor a padról bekocogó Ann-Vathrin Giegerich kivédte Angela Malestein hétméteresét.
Tovább szaporodhattak volna az emberhátrányba kerülő FTC és Elek gondjai, de Szabó Nina hetesét Janurik védte. Végül ennek ellenére a Loki tudott ötről a hatra jutni. Elek variálta a felállást, a 10. percben már a harmadik irányítóját fogyasztotta el. De a háromból kettő maradt, Cirjenics-Kovacsics Anikó ugyanis megsérült, a tokiói olimpia előtt megsérült vállát fájlalva baktatott le a pályáról.
Kapaszkodott a Fradi, de a Loki támadásainak a színvonala sem esett oly nagyon, hogy csökkenjen a négygólos Loki-előny: Füzi-Tóvizi és Bordás is veszélyes volt a beállóposztról, Vámos okosan irányított, és olykor Kácsor is mutatott szép dolgokat. A Fradi támadásai túlságosan sematikusak voltak, a legtöbb figura Klujberre jött ki, a Metz ellen betliző jobbátlövő tartotta életben a fővárosiak reményeit. Ezzel együtt semmi sem fenyegette a Loki előnyét, amely időnként ötre duzzadt, aztán háromra mérséklődött.
