Egész tavasszal ott lógott a levegőben, hogy mi lesz a Manchester City egyik legfontosabb játékosának a sorsa. Ilkay Gündogan nemcsak csapatkapitány volt, hanem Pep Guardiola csapatának motorja a középpályán, aki ráadásul fontos gólokat is szerzett a tökéletes idényben. A 32 éves futballista szerződése lejárt a nyáron, így ingyen igazolt a Barcelona együtteséhez.
– Amikor elárultam a fiúknak a közös chat csoportunkban, hogy távozom, az nagyon megható volt – elevenítette fel Gündogan a Players’ Tribune oldalán. – Mindegyikük hiányozni fog, őszintén mondom. Ugyanakkor örülök is annak, hogy bajnokként távozom, és úgy, hogy a klub iránt csak szeretetet érzek a szívemben. Hány labdararúgó mondhatja el, hogy egy triplázó csapat kapitányaként köszön el? Csodálatos, amit elértünk. Öt angol bajnoki cím a hét év alatt, amit itt töltöttem. Két FA-kupa-diadal, a Bajnokok Ligája-győzelem. A triplázás. De ezek csak trófeák. Leginkább az érzésekre fogok emlékezni, különösen a mostani idényből, mert ehhez hasonlót sosem éltem át a futballban.
Gündogan, a német Zidane?
Gündogan elárulta, hogy természeténél fogva zárkózott személyiség, időre van szüksége, hogy megnyíljon, de a Citynél nem voltak kényelmetlenek számára az állandó viccelődések, bármekkora nyomás alatt is állt a csapat. Említett egy konkrét példát is, amikor Rúben Dias Zidane-nak becézte.
– Általában nagyon egyszerűen játszom, szerintem ezért alakulhatott ki, hogy amikor belevittem egy kis technikát, egy kis trükköt a játékba, viccesen elkezdtek Zidane-nak hívni. Bármikor volt egy jó megmozdulásom, Rúben már mondogatta nekem, hogy Zidane. Én meg visszaszóltam, hogy nem, nem, ma Pirlo voltam, majd holnap leszek Zizou.
Grealish, a meg nem értett zseni?
A német válogatott középpályás mesélt arról, hogy amikor 2013-ban a Dortmunddal elveszítette a BL-döntőt a Bayern München ellen, az mélyen érintette. Azért ment a Cityhez 2016-ban, hogy felüljön Európa trónjára, így aztán, amikor 2021-ben a manchesteriekkel is veszített a Chelsea elleni fináléban, teljesen összetört. Idén viszont minden stimmelt, amiben szerinte hihetetlen fontos szerepet játszottak a személyek a csapatban.
– Szeretném elmondani, hogy Jack Grealish az egyik leginkább félreismert ember a médiában – jelentette ki Gündogan. – Ő az egyik legkedvesebb figura, akivel valaha találkoztam a futballban. Vicces, alázatos és magát adja. Örülök, hogy ilyen jól sikerült az éve, mert tudom, milyen nagy nyomással jár egy nagy klubhoz igazolni sok pénzért. Rengeteget dolgozott, hogy új szintre emelkedjen.
Haaland, az új Messi és Ronaldo?
Természetesen szóba került Erling Haaland is, aki 53 tétmeccsen 52 gólt szerzett az idényben, és ezzel a City legeredményesebb játékosa volt.
– Őszintén szólva eleinte nem tudtam, mire számíthatunk tőle – kezdte kifejteni Gündogan a Haaland-témát. – Láttuk a góljait, meg a nagy felhajtást, ami Dortmundban volt körülötte, és azon gondolkodtunk, hogy fog illeszkedni a csapatba. Aztán amikor megismertem, nagyon meglepődtem: hogy lehet valaki ennyire tehetséges és hogyan akarhat ennyire jobbá válni nap mint nap egyszerre? Ő sosem elégedett. Azt hiszem, nincsenek határok előtte. Messi és Ronaldo az egyedüliek, akikhez mérhető a szint, amit elérhet.
Isztambul, a végzet városa?
Kulisszatitkokat is megosztott Gündogan, akinek a City német cserekapusa, Stefan Ortega volt a legfontosabb támasza az öltözőben. Az utolsó idényben közel került Kevin De Bruynéhoz is. A végkifejlet, a BL-győzelem pedig olyan volt neki, mint a filmekben a happy end.
– Nem is álmodhattam volna szebb lezárásról, mint a BL-győzelem Isztambulban, ami egyfajta hazatérés is volt nekem és a családomnak. Amikor landoltunk, kinéztem az ablakon, és akkor tudatosult bennem, hogy a City kapitánya leszek a BL-döntőben, amit a nagyapám szülőföldjén rendeznek. (…) Minden álom mögött egy család áll, és ők legalább olyan fontosak, mint maga a játékos. A szüleim nagyon keményen dolgoztak, hogy jó életet biztosítsanak nekünk. Az apám teherautósofőr volt egy sörgyárban. Édesanyám szakács volt egy uszoda kávézójában. Nagyapám először Németországba jött, hogy bányákban dolgozzon. Hihetetlen volt, hogy bajnokként, Gündoganként ott állhattam az egész világ előtt.
Guardiola, a legnehezebb hívás?
Mindez persze nem lett volna lehetséges Pep Guardiola nélkül. Gündogan így írt a City edzőjéről:
– Egyszer azt mondta nekem, hogy bárcsak tizenegy középpályással játszhatna, akik mindannyian öt lépéssel előre látnák a játékot. Az egyik legnehezebb hívás, amit meg kellett tennem, az volt, amikor Pepnek megmondtam, hogy távozom. Csak annyit tudtam mondani, hogy köszönöm. Nem csak ezért az idényért, vagy az összes trófeáért, hanem azért, hogy egyáltalán idehozott. Soha nem felejtem el, amikor a Dortmundnál a szezon végén megsérült a térdem, és meg kellett műteni, annyira aggódtam, hogy a City visszalép a leigazolásomtól. De Pep felhívott, és azt mondta ne aggódjak, ez nem változtat semmin, várnak rám, bármeddig is tart a felépülés.
Barcelona, a gyerekkori álom?
Jogos a kérdés, hogy ha Gündogan ennyire otthon érezte magát Manchesterben, Guardiola és a klub is azt akarta, hogy maradjon, akkor miért döntött úgy, hogy a lejáró szerződését nem hosszabbítja meg, és a Barcelona csapatába igazol. Erre is választ adott a német passzmester.
– Egyetlen klub volt a világon, amelyért elhagyhattam a Cityt: Barcelona vagy semmi más – közölte. – Kiskorom óta arról álmodtam, hogy egyszer majd a Barca mezét viselhetem. Biztos vagyok benne, hogy van még néhány évem a legmagasabb szinten, és segíteni akarok a Barcelonának, hogy visszatérjen oda, ahová való. Jó lesz újra a régi barátommal, Lewandowskival találkozni, és várom a közös munkát Xavival, akit régóta csodálok. Amikor beszélgettem vele a tervekről, az annyira természetesnek tűnt. Olyan sok hasonlóságot látok köztünk, mint személyiségek, és abban is, ahogyan a játékot látjuk.
Borítókép: Ilkay Gündogan magasba emelte a BL-trófeát is a Manchester City színeiben (Fotó: MTI/EPA/Sedat Suna)
