Gyakorlatilag végig futottunk az eredmény után a spanyol válogatott ellen, amely a meccs nagy részében az ő szemszögükből megnyugtató, két-három gólos előny birtokában játszhatott, s végül 12-9-re nyert a magyar vízilabda-válogatott ellen a vb-negyeddöntőben. Bíró Attila a vereség okait kereste a vegyes zónában.
– A spanyoloknak valószínűleg jobb lövőik vannak, mert amiket ők belőttek, azokat mi kihagytuk akár emberelőnyből, akár hat-hat elleni játékból – fogalmazott a szövetségi kapitány. – Ilyen értelemben nyilván tudták, mit kell csinálni. Mi nem tudtuk leblokkolni az ő balkezesüket, ők meg le tudták blokkolni a mi dobóinkat. A centereink jobb munkát végeztek, több kiállítást, több ötméterest csináltak, de a spanyoloknál van másik három, akik bárhonnan át tudják lőni a zónát.
A kapuban és a zónában több kellett volna tőlünk, enélkül nem tudsz egy spanyol válogatott ellen nyerni. Volt védés, volt blokk, de nem annyi, amennyi kellett volna.
Bíró Attila a folytatásról elmondta, hogy mindenki két győzelemmel szeretné zárni a vb-t, de az nagyon nem mindegy, hogy érmekért kell lejátszani az utolsó meccseket, vagy az ötödik–nyolcadik helyért. Lapunk kérdésére a csapat motiválásáról beszélt: – Hál istennek, nem sok tapasztalatunk volt még abban, hogy a helyosztókon játszunk, mert vb-n talán csak egyszer voltunk ötödikek együtt. Nem lefelé nézegettünk eddig, de most azt mondom, mindegy, ki jön szembe, akár az amerikaiak is lehetnek, megoldjuk valahogy.
A magyar csapat legeredményesebb játékosa, Garda Krisztina négy gólt szerzett, de az egyik legcsalódottabb volt a vegyes zónában. – Bárcsak lőttem volna nullát és nyertünk volna – fogalmazta meg. – Eladott labdáink jócskán voltak, az emberelőny-kihasználásunk sem volt jó, védekezésben, amikor elcsúsztunk, ők góllal büntettek, mi meg hasonló helyzetben kapufát lőttünk vagy eladtuk a labdát.
Gurisatti: Az öltözőben most is ugyanúgy fogjuk majd egymás kezét
Gurisatti Gréta a lelki oldalát fogta meg a vereségnek. – A meló nagy részét elvégeztük, rengeteg emberelőnyt harcoltunk ki, de nem tudtuk ezeket kihasználni, tanácstalannak éreztem a fórjainkat. Leginkább azt sajnálom, hogy a csapategységet és a munkát, amit évről évre, napról napra beleteszünk, nem tudtuk úgy megmutatni, ahogy szerettük volna. Ettől függetlenül az öltözőben ugyanúgy fogjuk majd egymás kezét, de biztos csalódott arcokat látok majd magam körül, mert egy ilyen vereség is sok munkába kerül.