A mesebeli királyfi, aki meghódította a nagyvilágot, de legalábbis a fővárost. Így jellemezték. Egyfelől találóan, másfelől nagyvonalúan. Találóan, hiszen tényleg messziről, egy kis városból indult, de nagyvonalúan, mert a királyfi rátermettségét sokáig sehogy sem akarták elismerni, az élet a mesékben megszokottnál is több próba elé állította. A királyfi azonban kitartott, dacára annak, hogy nem akadt idősebb fivére, aki kitaposta volna előtte az utat, figyelmeztette volna a rá váró buktatókra. A megannyi próbát valószínűleg azért teljesítette, mert nem fogát csikorgatva, hanem derűsen állt elébe mindegyiknek, akkor is, ha egyik-másik inkább azt üzente neki, fordulj vissza, királyfi, nincs keresnivalód erre, nem a te füledbe búg a szél, nem téged simogat a nap, nem rád nevetnek a virágok, nem neked tapsolnak az út mentén a jó emberek. S a királyfi célba ért. Bebocsátást nyert oda, ahová szinte minden pályatársa vágyakozik, eljutott az ország legnagyobb városába, a városnak is a legjobb csapatába, s még annál is tovább, a kiválasztottak seregébe. Közben, még ha nem is az öreg királytól, szíve választotta kezét is elnyerte, gyereke született, mindenki ünnepelte. Az egyik legboldogabb ember volt a kerek világon.
A mesék itt szoktak véget érni, ezért váltsunk is prózára, sokan úgy is kitalálták, hogy Sigér Dávid a történetünk hőse. Sigér Dávid, akiről az elmúlt fél évben szinte semmit sem hallottunk. Pedig éppenséggel klubcsapatának, a Ferencvárosnak és a magyar válogatottnak is akadtak fontos mérkőzései ezalatt. Igen, eltűnt a szemünk elől. Sokan talán azt is elfeledték már, hogy miért. Ez bizony nem szép történet, akárhonnan nézzük is. A Fradi és a válogatott csupa szív középpályása az idény legelején súlyos sérülést szenvedett, elszakadt a térdében a keresztszalag. Úgy jósolták, nyolc hónapig tart a felépülése. A nyolcból eltelt öt hónap. Eleinte tétlenségre kárhoztatva, majd a rehabilitáció keserves munkájával. Ám ez csak következtetés az ilyenkor általános protokoll alapján, Sigér Dávidtól nem nagyon hallhatunk erről, s nem is nagyon olvashattunk róla. Utánanéztem, a műtétje óta két, azaz két cikk jelent meg róla a sajtóban. Önkritikusan el kell ismernem, nekem is csak most jutott az eszembe, vajon mi van vele, most, amikor végre már kezdenek elnyúlni, elcsendesedni, normális ütemre járva peregni a napok.
