– Gyakran rövidujjú mezben véd, így feltűnő a kereszt, amit a bal alkarjára tetováltatott. Mi a története?
– Tilosban jártam, amikor készült – árulta el Gróf Dávid. – Ez a legelső tetkóm, és mivel akkor még nem voltam tizennyolc, szülői beleegyezés kellett volna hozzá, de nem is szóltam, hogy mire készülök. Kerestem egy helyet, ahol engedély nélkül is megcsinálták.
– Vallásos?
– Hiszem, hogy Isten velem van, ezt egyébként angolul szintén magamra tetováltattam, de nem vagyok nagy templomba járó.
– Mit jelképez a kereszt?
– David Beckham ihlette, rajta is van egy kereszt. Rajongtam érte, próbáltam másolni őt. Tízévesen láttam a BL-döntőt 1999-ben, amikor a Manchester United hosszabbításban szerzett gólokkal fordított a Bayern München ellen. Mindkét találat Beckham szöglete után született, rám pedig akkora hatással volt az a meccs, hogy onnantól az összes United-mérkőzést látni akartam, Beckhamről pedig mindent elolvastam. Amikor az AC Milannal a régi Puskás-stadionban játszott a ligaválogatott ellen, megszereztem tőle az edzőpólóját, közös fotót is készítettünk. Apu kapusedző volt a mieinknél, így volt esélyem a közelébe kerülni.
Kislánya kézlenyomata Beckham keresztjét is lekörözte
– Az első tetoválást sok másik követte. Melyik a kedvence?
– A szívem alá készült egy kép, ami a kétéves kislányom, Tia kézlenyomatát ábrázolja, most erre vagyok a legbüszkébb.
– Mennyiben változtatta meg az apaság?
– Sokkal megfontoltabb vagyok. Mondok is egy példát. Tia egyéves múlt, amikor még a Debrecen játékosa voltam, és felhívott egy menedzser, hogy Görögországba igazolhatnék. Gondolkodás nélkül nemet mondtam, meg sem fordult a fejemben, hogy egy ilyen pici gyerekkel külföldre menjünk. Aznap még többször keresett a menedzser, este már fel sem vettem a telefont, amikor a feleségem megkérdezte, hogy ki hívogat ennyiszer. Csak akkor mondtam el neki, miről van szó, és végül ő győzött meg, hogy vágjunk bele. Azelőtt, amikor még csak ketten voltunk, az első ilyen hívás után csak annyit mondtam volna neki, hogy költözünk Görögországba.
– Tavaly nyáron kiesett a Levadiakosszal a görög élvonalból, és ennek ellenére is maradt a klubnál. Arra következtetek, hogy nem bánta meg a költözést.
– Nem, sőt nagyon jól érezzük magunkat kint. Livadia egy mesebeli hegyvidéki kisváros, fél órán belül elérhető a tengerpart, Athén sincs messze, de közel sincs akkora nyüzsgés, mint ott. Ideális környezet gyerekkel, az emberek is kedvesek. Amikor tavaly januárban kiigazoltam, az utolsó helyen állt a csapat, aztán a tizenegy meccsemen csak kétszer kaptunk ki, sajnos már ez sem volt elég a bennmaradáshoz. A szerződésemet az élvonalra vonatkozó anyagi feltételekkel kötöttük meg, és ezt fenntartották a másodosztályra is. Az elnök a fejébe vette, hogy azonnal vissza kell jutni, amiben nekem fontos szerepet szánt. Kerestek az élvonalból, a Levadiakosz vételi ajánlatot is kapott értem, de nem volt kérdés, hogy maradok.
Gróf Dávid pillanatai a görög bajnokságban:
– Mekkora sportértékkel bír, hogy a görög másodosztályban véd?
– Kapusként nehezebb az életem, mint az élvonalban volt, ahol meccsenként öt-hat-nyolc védést be kellett mutatnom, tűzben tartottak, itt viszont lehet, hogy csak a nyolcavanötödik percben van először dolgom, azon viszont a győzelem múlik. Nagy jelentősége van annak, hogy az idénybeli tizennégy meccsből kilencen nem kaptam gólt. Egy kapusnak ezek a legszebb napok. Az itteni csapatok sokszor az iksznek is örülnek ellenünk, sok az 1-0-s meccs. Az első helyen állunk, a nagy rivális a Larissza. Vagy mi jutunk fel, vagy ők.
– Tizenhat évesen került először külföldre, Skóciába. Kalandvágyó ember hírében áll. Az első alkalommal sem riadt vissza az ismeretlentől?
– Készültem rá, hogy külföldre megyek, Stieber Zoltánnak akkor már volt menedzsere, aki az én szüleimet is megkereste, csak meg kellett várni, hogy betöltsem a tizenhatot. Utána egyből jött a skóciai próbajáték, két-két hetet töltöttem a Heartsnél és a Hiberniannál. Nem jött velem senki, egy hónapra elmentem, és csak magamra számíthattam. Úgy jöttem haza, hogy vissza akartam menni. Persze voltak nehéz időszakok. Sokszor teljesen egyedül voltam a kollégiumban, mert a legtöbben haza tudtak utazni a családjukhoz, én meg ott maradtam a portásokkal. Sokszor morzsoltam el esténként néhány könnycseppet, de idővel javult a helyzet. Barátaim lettek, akik például a tizennyolcadik születésnapomra megleptek egy látogatással az Old Traffordra. Akkor jártam életemben először a Manchester United stadionjában.
Amikor a rendőrök bevitték, az kijózanító pofon volt
– Rajongott a brit futballért, az álmait élte. Miért nem tudott megragadni Skóciában és később Angliában sem, ahol a harmadosztályú Walsall kapuját védte?
– Forrófejű és türelmetlen voltam, ami fiatalabb koromban sok gondot okozott nekem. Amikor profi szerződést kaptam, azt gondoltam, hogy már készen állok a feladatra, egyből én akartam védeni, és ha nem kaptam meg azonnal, amit akartam, mentem tovább. Ez nem mindig sült el jól.
– Volt itt más is: Skóciában elítélték ittas vezetésért, és két évre bevonták a vezetői engedélyét.
– Gyerekes és rossz döntést hoztam, nem kellett volna volán mögé ülnöm. Nem vagyok büszke rá, de utólag nem bánom, hogy megtörtént. Meg kellett tanulnom azt a leckét. Amatőr szerződéssel kerültem Skóciába, aztán amikor profi lettem, hirtelen megváltozott az életem. Egy-két hónapig kellett csak spórolnom, máris vehettem egy vadonatúj Audit. Enyém volt a világ, és nem lehetett féken tartani. Beszéltünk a tetoválásokról, a kulccsontomon az fut végig, hogy „My crazy life”, „az én őrült életem”. Fiatalon minden hülyeségben benne voltam, és örülök, hogy kiéltem magam, de annak is, hogy időben kaptam egy kijózanító pofont, amikor a rendőrök bevittek egy éjszakára.
Ott elgondolkodhattam, hogy a futball a hobbim, a szenvedélyem és a munkám egyszerre; szerencsés vagyok. Egész életemben a foci volt a középpontban. Kár lett volna elszúrni.
– A vagányságnak hasznát vette a pályán?
– Annak idején Bernd Storck hívott be először a válogatottba, és közölte is velem, hogy azért kíváncsi rám, mert vagány vagyok, teljesen más karakter, mint a többi kapus. Biztos van benne valami.
egyszer őszintén elbeszélgetett vele
– A Honvéd 2017-es bajnokcsapatának kapusaként futott be, a legtöbben akkor ismerhették meg a nevét. Hol volt huszonnyolc éves koráig?
– Sokat köszönhetek Bognár Györgynek, aki 2015-ben gyakorlatilag megmentette a pályafutásomat. Külföldön addigra megrekedtem, itthon meg alig ismertek. Csákváron adott esélyt, végigvédtem egy idényt az NB II-ben, aztán leigazolt a Honvéd. Tényleg meseszerű volt az első kispesti évem. Az első nyolc fordulóban cserekapus voltam, aztán Marco Rossi beállított a kezdőbe, megnyertük a bajnokságot, és válogatott kerettag lettem.
– Mivel győzte meg Marco Rossit?
– Volt egy őszinte beszélgetésünk. Amikor beállított a kapuba, az első két meccsemen győztünk és nem kaptam gólt. Utána azt hallottam az egyik stábtagtól, hogy a következő bajnokira újra a kispadra kerülök. Úgy voltam vele, lesz, ami lesz, Rossi elé állok, és rákérdezek a dologra. Elmagyarázta nekem, hogy tesztelni akart, hogyan reagálok, látni szerette volna, hogy nem kényelmesedek bele a helyzetbe, továbbra is harcolni akarok. Onnantól mindent megbeszéltünk, még azt is, amikor a Fradiba igazoltam.
Négyszer annyit kereshetett volna, mint a Fradi kapusaként
– Amiért kapott hideget-meleget, hiszen korábban azt nyilatkozta, hogy nem menne át a Honvédból egy tehetősebb magyar klubba csak azért, hogy többet keressen. mögött cseresorba kényszerült az Üllői úton. Miért érte meg odamenni?
– Nem akartam az a fickó lenni, aki ötvenéves korában arról nosztalgiázik, hogy egyszer vitte volna a Fradi, csak valamiért nem jött össze. Azt gondolom, hogy Magyarországon klubszinten az a csúcs, ha valaki a Fradi mezét magára öltheti. Meg kellett próbálnom, és örülök, hogy ott lehettem. Ettől függetlenül a Honvéddal szerzett bajnoki cím örök emlék. Gyerekként pedig gyakorlatilag a Vasas öltözőjében nőttem fel, mert az édesapám, Gróf Attila akkoriban ott védett, ő volt a legnagyobb példaképem, de a válogatott kapustársait, Sáfár Szabolcsot, Végh Zoltánt is bálványoztam. Szóval ide is, oda is kötődöm.
– Bár sokan pénzéhséggel vádolták, amikor aláírt a Fradihoz, azzal párhuzamosan visszautasított egy ajánlatot Szaúd-Arábiából. odaszerződése után tavaly sok sztárfutballista igazolt az arab országba, mert az európai topligákhoz képest is sok pénzt lehet ott keresni. Ön mekkora összegre mondott nemet a mostani őrület előtt, 2019-ben?
– Pontos összeget nem mondanék, de annyit elárulok, hogy a Fradiban kapott fizetésem három-négyszeresét ajánlották. Harmincévesen, pályafutásom csúcsán nem éreztem azt, hogy el kellene tűnnöm az ismeretlenben. Más lett volna a helyzet, ha már akkor is olyan sztárok szerepeltek volna Szaúd-Arábiában, mint mostanság. Ki ne akarna Cristiano Ronaldo ellen vagy éppen Karim Benzemával egy csapatban futballozni? De 2019-ben ez a hullám még távolról sem látszott.
Válogatott sportolóknak segít influenszerekké válni
– A közösségi média hullámait mikor kezdte tudatosan meglovagolni? Az Instagramon több mint négyszázezer követője van, amivel megelőzi többek között Hosszú Katinkát is, a hazai sportolókat tekintve csak és előzi meg milliós táborral.
– Sokáig nem foglalkoztam a közösségi médiával, a Honvédnál kezdtem el igazán használni, mert szerettem így tartani a kapcsolatot a szurkolókkal, megköszönni nekik a támogatást. Az első nagyobb szponzori szerződésem részeként freestyle focistákkal közösen készítettünk videókat. Hatalmas buli volt minden forgatás, jól éreztük magunkat, a fiatalok pedig rákattantak a tartalomra, akkor indult be az oldal. Nemrég új szintre lépve sportolókra szakosodott reklámügynökséget alapítottam egy társammal. Csatlakozott már hozzánk Klivinyi Kinga, Güttler Károly, Perl Zoltán és is. Jó lenne több olyan magyar influenszert látni, akik mögött komoly eredmények állnak, hitelesek és a sporton keresztül értéket közvetítenek. Ezt most olyan kihívásnak látom, ami egy nap a futball helyére léphet az életemben.
Borítókép: Gróf Dávid egy éve véd Görögországban, 2023 januárjában a Debrecenből igazolt külföldre (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
