– Tavaly nyáron kiesett a Levadiakosszal a görög élvonalból, és ennek ellenére is maradt a klubnál. Arra következtetek, hogy nem bánta meg a költözést.
– Nem, sőt nagyon jól érezzük magunkat kint. Livadia egy mesebeli hegyvidéki kisváros, fél órán belül elérhető a tengerpart, Athén sincs messze, de közel sincs akkora nyüzsgés, mint ott. Ideális környezet gyerekkel, az emberek is kedvesek. Amikor tavaly januárban kiigazoltam, az utolsó helyen állt a csapat, aztán a tizenegy meccsemen csak kétszer kaptunk ki, sajnos már ez sem volt elég a bennmaradáshoz. A szerződésemet az élvonalra vonatkozó anyagi feltételekkel kötöttük meg, és ezt fenntartották a másodosztályra is. Az elnök a fejébe vette, hogy azonnal vissza kell jutni, amiben nekem fontos szerepet szánt. Kerestek az élvonalból, a Levadiakosz vételi ajánlatot is kapott értem, de nem volt kérdés, hogy maradok.
Gróf Dávid pillanatai a görög bajnokságban:
– Mekkora sportértékkel bír, hogy a görög másodosztályban véd?
– Kapusként nehezebb az életem, mint az élvonalban volt, ahol meccsenként öt-hat-nyolc védést be kellett mutatnom, tűzben tartottak, itt viszont lehet, hogy csak a nyolcavanötödik percben van először dolgom, azon viszont a győzelem múlik. Nagy jelentősége van annak, hogy az idénybeli tizennégy meccsből kilencen nem kaptam gólt. Egy kapusnak ezek a legszebb napok. Az itteni csapatok sokszor az iksznek is örülnek ellenünk, sok az 1-0-s meccs. Az első helyen állunk, a nagy rivális a Larissza. Vagy mi jutunk fel, vagy ők.
– Tizenhat évesen került először külföldre, Skóciába. Kalandvágyó ember hírében áll. Az első alkalommal sem riadt vissza az ismeretlentől?
– Készültem rá, hogy külföldre megyek, Stieber Zoltánnak akkor már volt menedzsere, aki az én szüleimet is megkereste, csak meg kellett várni, hogy betöltsem a tizenhatot. Utána egyből jött a skóciai próbajáték, két-két hetet töltöttem a Heartsnél és a Hiberniannál. Nem jött velem senki, egy hónapra elmentem, és csak magamra számíthattam. Úgy jöttem haza, hogy vissza akartam menni. Persze voltak nehéz időszakok. Sokszor teljesen egyedül voltam a kollégiumban, mert a legtöbben haza tudtak utazni a családjukhoz, én meg ott maradtam a portásokkal. Sokszor morzsoltam el esténként néhány könnycseppet, de idővel javult a helyzet. Barátaim lettek, akik például a tizennyolcadik születésnapomra megleptek egy látogatással az Old Traffordra. Akkor jártam életemben először a Manchester United stadionjában.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!