– Senki sem szerette annyira a futballt, mint én. Tudom, hogy ez talán nem igaz, de én akkor is így gondolom – mondja David Beckham a róla szóló dokumentumsorozatban, amely nagy kihívásra vállalkozott, hiszen a világ egyik legismertebb, az egész életét címlapokon és a kamerák kereszttüzében töltő sportolójáról kellett valami újat elmesélnie. Beckham tíz évvel ezelőtt fejezte be végleg a pályafutását, 2013-ban a Paris Saint-Germain játékosaként futballozott utoljára tétmeccsen, de a legérdekesebb részek természetesen a Manchester United, a Real Madrid és az angol válogatott mezében eltöltött legendás éveiről szólnak. A jól ismert történetek is új színezetet kapnak.
Nem csoda, hogy rákattantak az emberek a Beckham-életrajzra, amelyet a Netflix hivatalos adatai alapján az első két hétben összesen 24 millióan néztek meg, amivel toronymagasan a streamingszolgáltató legnépszerűbb sorozata a megjelenése óta. Idehaza „csak” a második helyen áll a nézettségi rangsorban a Lupin harmadik évada mögött, de egy dokumentum-sorozattól ez így is szép eredmény. Beckham nevével persze sok mindent el lehet adni (szó szerint), a történetében pedig minden adva van a hollywoody forgatókönyvhöz: egy jóképű, szerethető, tehetséges srác, „egy közülünk”, aki feljut a csúcsra, majd hibázik, megjárja a földi poklot, tűri az igazságtalanságba átcsapó büntetést is, hogy aztán visszaszerezze a becsületét.
David Beckham pályafutása azért lenyűgöző, mert nincs még egy futballista, aki rajongásból és gyűlöletből is olyan sokat kapott volna. A legnagyobb sztárok néha persze megosztók, is sokak példaképe, sokan mégis ki nem állhatják, de ez utóbbi semmi ahhoz képest, amit Beckhamnek ki kellett állnia az 1998-as világbajnokság után a saját hazájában. Sok emlékezetes pillanata volt a karrierjének, de kétségkívül az Argentína elleni vb-nyolcaddöntő és az azt követő időszak volt a legnagyobb kihívás az életében. Még most, 48 évesen is szemmel láthatóan nehezen beszél a sorozatban kiemelten kezelt eseményekről.
Mi történt az 1998-as vb-n?
Anglia nagy reményekkel készült a franciaországi világbajnokságra, amelynek kezdetén az volt a legnagyobb sztori a válogatott körül, hogy a selejtezőkön alapember Beckham kiszorult a kezdőből, az első meccsen egyáltalán nem játszott, a másodikon is csak csereként. Glenn Hoddle szövetségi kapitány nyilvánosan kritizálta, mert szerinte Beckham fejben nem volt ott a tornán. Aztán a harmadik mérkőzésre bekerült a kezdőbe, Angliának a továbbjutása múlott a Kolumbia elleni 2-0-s győzelmen, amelyhez Beckham egy tőle megszokott gyönyörű szabadrúgásgóllal járult hozzá. Úgy tűnt, a helyükre kerültek a dolgok, de az igazi dráma csak ezután következett.
Az Argentína elleni nyolcaddöntőben Beckham jól játszott, adott egy remek gólpasszt Michael Owennek, de a 48. percben elkövette azt a hibát, amiről azt állítja, hogy a mai napig nem bocsátotta meg magának. Diego Simeone provokálta őt, mire ő a földön fekve megrúgta az argentint a játékvezető orra előtt. Azonnal villant a piros lap, Anglia a hosszabbítással együtt több mint hetven percet emberhátrányban futballozva kihúzta a tizenegyespárbajig, s végül kiesett.
Felakasztott bábu és töltényhüvely
Hoddle gyakorlatilag Beckham nyakába varrta a kudarcot, de arra talán ő sem számított, milyen lavina indult el ezzel Angliában. A Mirror azzal a címmel jelent meg, hogy „Tíz hősies oroszlán és egy hülyegyerek”, más lapban meg egy Beckham fotójából készült darts-táblát nyomtattak ki, egy férfi pedig még egy bábut is felakasztott, amelyre az ő mezét adta. A gyűlölet elharapódzott, megesett, hogy töltényhüvelyeket küldtek neki levélben.
Beckham depressziós lett, nem evett, nem aludt, nem akart kimenni az utcára, még edzeni sem. A felesége, Victoria, aki a vb ideje alatt a Spice Girls énekeseként az Egyesült Államokban turnézott, épp az Argentína elleni meccs előtti estén mondta el neki, hogy várandós. A paparazzók által mindenhová üldözött párnak egy gyűlöletcunami kellős közepén kellett várnia az első gyermeke születését. Az indulatok hónapok elteltével sem csillapodtak, még a baba elrablásával is megfenyegették őket.
Victoria nagyon kiakadt Hoddle-re, aki edzőként sokat tehetett volna Beckhamért: – Soha nem állt ki, és nem védte meg őt. Hány éves volt akkoriban David? Huszonhárom? Csak egy kölyök volt, Glenn Hoddle meg egy férfi. Pontosabban nem volt férfi, csak egy idősebb ember.
Beckham édesanyja, Sandra sem fogta vissza magát: – Hoddle rajta van a feketelistámon. Az egész balhét Davidre kente. Alex Ferguson sosem tett ilyet a játékosaival.
Beckham, az apja és az apafigura
A Manchester United legendás skót menedzseréről Beckham apafiguraként beszél a sorozatban. Ferguson és a csapat vette védelmébe őt a vb után, kialakult „az együtt a világ ellen” mentalitás, aminek a gyümölcse 1999-ben történelmi triplázás lett. A Premier League és az FA-kupa megnyerése után a Bajnokok Ligáját is megnyerte a United. A Bayern München elleni döntő minden idők egyik legdrámaibb BL-fináléja volt, a 90. percben még a bajorok vezettek 1-0-ra, aztán a hosszabbításban két Beckham-szöglet után fordított és 2-1-re nyert a Manchester.
Ahogy Beckham készülődik az egyik sorsfordító szöglet elvégzéséhez, bevágnak régi képeket, ahogy gyerekként ugyanezt teszi. Beckham apja, Ted megszállottja volt a Manchester Unitednek, és nagyon szigorúan fogta a fiát, ezerszer is gyakoroltatta vele a lövéseket. – A legnagyobb dicséret, amit kaphattam tőle, az volt, hogy nem volt rossz – emlékszik vissza egy ponton Beckham. Az édesanyja elmeséli, hogy sokszor kérlelte Tedet, ne legyen olyan szigorú a fiúval.
– Ha dicsérgettem volna, nem dolgozott volna olyan keményen – árulja el Ted, majd elégedetten nyugtázza, hogy minden megérte. Itt óhatatatlanul eszünkbe jutott az ő hasonlóan gyilkos szabadrúgásai és az ő édesapja.
David és Victoria, Rómeó és Júlia
Beckham a jó rúgótechnika mellett tartást is kapott az apjától, aminek köszönhetően rezzenéstelen arccal tűrte a feléje áradó gyűlöletet, amire mindig a pályán reagált. Jó játékkal, szép gólokkal, angol mezben pedig küzdőszellemmel, és idővel csapatkapitánnyá, 115-szörös válogatott példaképpé vált. Nem gondolhatnak rá másként a Manchester United szurkolói sem, főleg, hogy Beckham kijelenti, soha nem akarta elhagyni a nevelőklubját, Ferguson döntése volt, hogy mennie kellett, 2003-ban így került a „galaktikus” Real Madridba. A fájdalmas búcsú részletei Ferguson és Beckham szájából ugyanúgy érzelmesek még húsz év távlatából is – s persze az edző által a David arcához vágott cipő története is terítékre kerül.
Megkapja a bulvár is a jussát, nagy szerepet kap David és Victoria kapcsolata, amely modernkori Rómeó és Júlia történet képét festi, egy olyan szerelemét, amit sokan nem akartak – többek közt Ferguson és Hoddle sem, mert a popsztár túlságosan elcsavarta Beckham fejét. De a sorozatból az rajzolódik ki, hogy általában épp akkor volt képes a legjobb teljesítményre, ha Victoria ott volt mellette.
Mennyire hiteles a sorozat?
Jogos kérdés, hogy mennyire hiteles, amit látunk, hiszen Beckham produkciós cége készítette a sorozatot, amely egyértelműen pozitív fényben tünteti fel a főszereplőt, így az Oscar-díjas Fisher Stevens rendezőnek talán fausti alkut kellett kötnie. Nagyon hiányzik például Glenn Hoddle megszólalása, de állítólag nem tudatosan hagyták ki, ő nem reagált a felkérésre. Úgy általában is az volt az érzésünk, hogy egy oldalról válogatották a szereplőket, akik többnyire szorosan kötődtek Beckhamhez: szülők, feleség, volt csapattársak, akik egyben barátok is voltak (Gary Neville, Eric Cantona, Roy Keane, Roberto Carlos). Két kivétel mindössze Diego Simeone, aki viszont mintegy felmenti Beckhamet a híres piros lap miatt azzal, hogy szimpatikusan elismeri, rájátszott az esetre, a másik pedig az amerikai válogatott legendája, Landon Donovan, aki a Los Angeles Galaxy-nál történt konfliktusukról nyilatkozik, de végül persze az is happy enddel zárult.
Nincs másik oldal, nincsenek bírálók, pedig például Beckham sok kritikát kapott a PSG-s múltjából gyökerező arab kapcsolatai és a térségben sérülő emberi jogok miatt, miután a tavalyi katari vb-t nagykövetként népszerűsítette. Ez a szál nem szerepel a sorozatban, csak a sikeres üzletember képe jelenik meg, aki az Inter Miami vezetőjeként leigazolását is nyélbe ütötte.
