A hektikus verseny állása többé már nem változott. Kovács Sarolta tehát úgy maradt harmadik, hogy két vetélytársat megelőzött, ketten viszont hátulról kerültek ő elé. A lényeg persze a harmadik hely, a magyar versenyző nagyon boldogan ért célba.
Utána az elképesztő tempóban haladó Gulyás Michelle-nek szurkoltunk, aki négy embert megelőzve feljött a tizenkettedik helyre. De kár azért a lovaglásért, ő is versenyben lehetett volna a dobogóért!
Lélekben erősödött a kényszerpihenő alatt
Kovács Sarolta katartikus versenyben szerzett bronzérmének értékét növeli, hogy a tavasszal két hónapot ki kellett hagynia. Térdműtétje után trombózis miatt feküdnie kellett, nem edzhetett, csak két hónapot készülhetett az olimpiára. Aztán olyan boldogan, felszabadultan nyilatkozott, mint talán még egyik magyar tokiói érmes sem.
– Nagyon kemény év volt. A pszichológusom nagyon sokat segített, és sok energiát kaptam az engem körülvevő emberektől, az edzőimtől, a családomtól is. Lelkileg még meg is erősödtem a kihagyás alatt. Hálával tartozom a japán embereknek is, akik nagy-nagy szeretettel vesznek körül Tokióban. Ez karrierem legboldogabb pillanata, most még fel sem tudom fogni – lelkendezett a sajtótájékoztatón. Aztán csak sikerült, mert kijelentette: az olimpiai bronzérmet nagyobb sikerként éli meg, mint a 2016-os egyéni világbajnoki címet.
Szűk körben, a magyar újságíróknak nyilatkozva aztán további részleteket árult el. A pillanat azért is volt bensőséges, mert nem két-három méterről, a karám túloldaláról, hanem normális társalgási távolságból beszélgetett velünk.
– Végig az volt a titka a versenyzésemnek, hogy csak magammal, a saját versenyemmel törődtem – jelölte meg a sikere titkát. – Jól ment a vívás, majd nagy erőt adott, hogy az úszás után beszéltem az úszóedzőmmel. Michelle után nehéz volt megkezdenem a lovaglást, egy kicsit vártam is, hogy megnyugodjak. (A lelátón a magyar edzők aggódtak, miért nem indul már el, a végén még lekési a rajtot.) A kombinál azt persze tudtam, hogy Kimet és Batasovát is megelőztem, de nem figyeltem hátra, nem törődtem azzal, hogy mögöttem hogyan alakul a verseny. Az sem viselt meg, hogy Kate Frech, majd Laura Asadauskaite hátulról elém került, hiszem ez nem volt meglepő. Nagyon boldog vagyok, hogy meg tudtam csinálni, többen biztosan legyintettek, jó, ha benn maradok az első tízben. De még a télen elvégzett kemény futómunka meghozta a gyümölcsét, a hosszú kihagyás ellenére jó formában versenyeztem. Beszéltem már a vezetőedzőmmel, az athéni győztes Vörös Zsuzsával is telefonon, nagyon boldoggá tesz, hogy ennyi ember örül a sikeremnek. Igazi csapatmunka eredménye ez a bronzérem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!