Egyetlen új név szerepelt listáján az idei első kerethirdetéskor , a Herthában futballozó Dárdai Mártoné, de nagy visszatérő a csapatba aki ugyancsak Berlinből érkezik majd a jövő heti összetartásra a Törökország és Koszovó elleni felkészülési meccsek előtt. Az Union Berlin középpályása legutóbb 2022-ben játszott a válogatottban, azóta sérülések hátráltatták, de Rossi egy pillanatra sem mondott le róla, bár a válogatott tavaly nélküle is kiválóan – ráadásul veretlenül – szerepelt. Azt kérdeztem a kapitánytól, hogy mit adhat a csapatnak Schäfer visszatérése. Mire ő: – Azt hittem, hogy te a Freiburgban edzel éppen… Aztán ahelyett, hogy játszanál, engem kérdezgetsz…
A poén ült a teremben, nekem persze nem volt ismeretlen, mások is felhozták már viccesen a névazonosságot, ha éppen Szalai Attiláról írtam cikket – bár nem teljes az egyezés a nevünkben, én a válogatott védőjével szemben y-nal írom a vezetéknevemet, ami persze itt és most lényegtelen.
Rossi aztán komolyra fordította a szót, és megválaszolta a kérdésemet: – Nagyon aggódtam, mert azt láttam, hogy András szomorú volt, pedig olyan fiatalembert ismertem meg benne, aki mindennek megtalálja a pozitív oldalát, és aggasztott, hogy ez megváltozott. Viccesen mondhatnánk, hogy többet nem hívom meg, mert legutóbb akkor kaptunk ki 2022 szeptemberében, amikor velünk játszott, mégis nyilvánvaló volt, hogy behívom, hiszen rendbe jött, és mióta az Unionban visszatért, a csapata sokat köszönhet neki. Olyan játékos, akire számítunk.
Az igazi választ megelőző kis közjáték azonban sokat elárul Marco Rossi népszerűségének miértjéről. Eredményekben persze nem szenved hiányt, 2018-ban egy teljesen szétesett válogatott irányítását vette át Georges Leekens rossz emlékű kapitánysága után, és innen öt-hat év alatt eljutott odáig a csapattal, hogy a nyári Eb-n a házigazda németek sem mehetnek majd biztosra a mieink ellen. Ugyanakkor Rossi népszerűségét a pályán elért sikerek mellett legalább annyira táplálja az is, hogy tisztelettel, közvetlenséggel és szeretettel fordul a magyarok felé.
Nekem ez a kedves poén is főleg erről szólt.
