A norvégok eladják a labdát, Imre Bence tör kapura, ám Bergerud védi a ziccert. A mieink lefagynak, a norvégok kapcsolnak, s gyors indításból egyetlen másodperccel a vége előtt Blonz bedobja a győztes gólt. Így nyertek a norvégok 26-25-re. Mintha csak a 2012-es olimpia Magyarország–Izland mérkőzését láttuk volna fordított szereposztásban.
Iszonyú dráma, feldolgozhatatlan vereség. Chema Rodríguez, a magyar válogatott szövetségi kapitánya mégis bizonyította, van, ami mindennél fontosabb: a mély, emberi érzések. Csodás pillanat, ahogy a találkozó után Imre Bencét vigasztalta.
– Meg se tudok szólalni – Lékai Máté érthetően így kezdte a nyilatkozatát. Aztán összeszedte magát és így folytatta:
– nyerni szerettünk volna, ezért jöttünk ki a végén öt-egyes védekezésre. Az utolsó pillanatig küzdöttünk. Kihagytuk a ziccert, majd érthetetlen módon nem zártunk vissza. Sajnos ilyen a kézilabda... A folytatásban valamelyik mérkőzést meg kellene nyerni.
– Akkor mondanám, hogy mindent megtettünk, ha nincs az utolsó másodperces gól – összegzett Bánhidi Bence. – Így most nagyon fájó a verség, nem ezt érdemeltük. Sajnos ilyen a sport. Nagyon fájó az utolsó másodperces gól, nagyon nehéz feldolgozni. Próbálunk túllendülni rajta. Megmutattuk, hogy bárkivel képesek vagyunk felvenni a versenyt. Küzdünk tovább, készülünk az utolsó két mérkőzésre.
Sipos Adrián önkritikus volt.
– Jó volt a védekezésünk, de így is sok gólt kaptunk lerohanásból. Az egész mérkőzést uraltuk, mégis kikaptunk. Elöl kimaradtak a helyzetek, hátul túl sok gólt kaptunk – mondta a védelem pillére.
