Mit mondhat egy apa a fiának, amikor a rák napról napra emészti fel az életerejét, és tudja, hogy ezt a csatát végül nem nyerheti meg? „Élj és soha ne add fel” – mindig ezt hallotta a fiatal futballista otthon. Soha ne add fel… Vajon eszébe jutottak e szavak akkor is, amikor 2009-ben a serdülőcsapat összes játékosa ott állt mögötte az apja temetésén? Még csak tizenöt volt, amikor a tüdőrák kifosztotta, elragadta az édesapját.
Soha ne add fel. Ez a felirat szerepelt azon a molinón, amelyen az előző idény végén a holland élvonalbeli Zwolle szurkolói elbúcsúztatták Thomas Lamot. A 29-szeres finn válogatott védő a hátára kapta a kisfiát, úgy állt a szurkolótábor előtt. Hogy a drukkerek ismerték-e az apja történetét, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy Lamnak tinédzserkorában a szívébe égett az atyai intelem, amelyet másfél évtizeddel később több ezer ember címzett neki. Jó okkal: a Lam hátába csimpaszkodó fiút és a húgát nemrég diagnosztizálták a Shwachman–Diamond-szindrómával, ami jelentősen megnöveli a leukémia kockázatát.
Thomas Lam klubváltása a legnagyobb európai ligákban pénteken, a kisebbekben egy-két nap múlva záruló nyári átigazolási időszak leginkább megindító története. A finn válogatott labdarúgó Amszterdamban született (az édesapja holland volt), és a Zwolle mezét öltötte magára a legtöbbször, 171 meccsen erősítette a klubot, amelyben az előző idényben is alapember volt. Miután fény derült a gyermekei betegségére, az orvosok azt javasolták, hogy költözzenek melegebb éghajlatra, ahol ellenállóbbá válhat a gyerekek szervezete. A Zwolle az élő szerződése ellenére első szóra elengedte, teljesen ingyen, így Lam hamar meg tudott egyezni a ciprusi Apollon Limassollal, amelyhez 2026 nyaráig írt alá.
– Cipruson a nap szinte állandóan süt, ami jót tesz a gyerekek egészségének és jobb életkörülményeket biztosít nekik. Ha a családom boldog, akkor én is az vagyok – nyilatkozta Lam a döntése hátteréről.
Eközben a Premier League-ben újra őrült, kétmilliárd euró fölötti összeget költöttek a klubok új játékosokra, a sportágban egyre inkább minden a pénz körül forog, a Bajnokok Ligája idei átalakítását is elsősorban a több meccs, több bevétel elve ihlette, azon pedig már meg sem lepődünk, hogy sztárok a futball nagyszínpadát elhagyva, gyerekkori álmaikat megcsalva Szaúd-Arábiába mennek lehajolni a milliókért. Ezen a nyáron, ebben az egyre komorabb világban Thomas Lam döntése és a Zwolle nem a pénzt szem előtt tartó hozzáállása a fáklya, amely lángot gyújt a szívekben: a tradíciókra, érzelmekre fittyet hányó üzlet még nem ölte ki teljesen az emberséget a profi futballból.
