Amire azért senki sem gondolt korábban, mára valósággá vált: hatalmas hiba volt a Nemzetközi Kézilabda-szövetség részéről, hogy a jelenleg is zajló férfi-kézilabdavilágbajnokságnak az utolsó hetén két negyeddöntőt, egy elődöntőt, a bronzmeccset és a döntőt is Oslóban rendezi. Ugyanis egyrészt a norvég válogatott, amely először szerepelhetett hazai rendezésű vb-n, kiesett az utolsó, svédek elleni északi, presztízsrangadó előtt a középdöntőben, másrészt a hazai szurkolók eddig sem mutattak túl nagy érdeklődést a világbajnokság után, még a norvégok számára létfontosságú spanyol meccsen is jóindulattal fél ház volt a csarnokban.
Kia Haftorn Otnes, a Norvég Kézilabda-szövetség kereskedelmi igazgatója is tisztában van a gondokkal, ugyanakkor – egyelőre – nem kívánt mérleget vonni. Helyette olyan közhelyeket pufogat megállás nélkül a nézőszámokat firtató kérdésekre,
hogy a norvég férficsapat szereplése nagyban befolyásolja a jegyeladásokat.
Ha ez így van, akkor nagyon kínos végjáték várható a vb hátralévő, Norvégiában rendezendő mérkőzésein. Ugyanis módfelett kínos lesz, ha mondjuk a bronzmeccset és a döntőt félig üres csarnokban rendeznék meg.
Egekben a jegyárak, konganak a csarnokok
Egyedül a dániai meccsek látogatottságával nincs gond, de ami Norvégiában és Horvátországban történik, az tragikus. Utóbbi esetben, mondjuk, a házigazda horvátok, a sorozatosan balhét okozó észak-macedónok, illetve a magyarok meccsein van néző bőven – nemegyszer telt ház előtt játszanak –, ám a többi találkozón inkább üresek a csarnokok, amiben egyébként az elképesztően magas jegyárak bőven szerepet játszanak.
Maciej Wojs lengyel újságíró már nem egy posztjában feszegette a vb érdektelenségbe fúló meccseit és annak káros következményeit. Írásaiban összeszedte a legkirívóbb eseteket. Volt olyan mérkőzés, hogy
a kezdés előtt fél órával a lelátón 12 ember ült a horvátországi Porec-ben, míg magát a Lengyelország–Kuvait meccset összesen 125-en nézték meg.
Volt olyan nap, amikor három helyszínen rendezett három mérkőzést összesen 1795 néző tekintett meg a világbajnokságon. S ebből a háromból kettő – Oslóban a Brazília–Chile nézőszáma 857, Zágrábban a Szlovénia–Argentína meccs 850 – a középdöntőben megrendezett összecsapás volt, míg Porec-ben a Kuba–Bahrein összecsapás 88 nézőt vonzott.
Nem kéne szinte minden világversenyt Norvégiának és Dániának rendezni
Maciej Wojs közölte, szerinte az a legnagyobb baj, hogy Norvégia és Dánia szinte sorozatban rendezi meg az EHF és IHF világversenyeit, és ez egyáltalán nem segíti a sportág fejlődését. Ráadásul a kongó csarnokokról a fotók a világ minden tájára eljutnak. A lengyel szakíró kijelentette, a most tapasztalt a legártalmasabb dolog, ami a kézilabdával történhet.
A svéd újságíró, Johan Flinck, aki az Aftonbladet kiküldött munkatársaként állította, amit Norvégiában tapasztal a vb-vel kapcsolatban, az nagyon kínos a norvég szervezők számára.
Egy olyan helyen, mint Oslo, ahol nagyjából egymillió ember él, nem tudnak megtölteni egy 12 ezres csarnokot.
Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a magyar válogatott negyeddöntős meccsén Zágrábban nem fog olyan fotó készülni, ami kongó, üres lelátókat mutat.
