Jogi nonszensz, embertelenség, abszurditás – ezt kell orvosolnia a formálódó új sporttörvénynek

A szálakat még el kell varrni, de eszmeileg, úgy tűnik, immár minden adott Virth Balázs rehabilitálásához. Előbb Milák Kristóf kért – tőle is – elnézést, majd Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár oszlatott el minden kétséget, hitet téve amellett, Virth Balázs szerepet vállalt Milák Kristóf felkészítésében a párizsi olimpiára. Egyetlen nyitott kérdés maradt csupán: az erkölcsi elismerés párosul-e anyagival, azaz az edző részesülhet-e életjáradékban. A leírtak alapján ez aligha lehet kérdéses, ám a józan paraszti ész diktálta következtetést jogilag nem is olyan egyszerű alátámasztani.

Barátok egymás között. Schmidt Ádám köszönti Milák Kristófot a párizsi olimpián a 100 méteres pillangóúszásban aratott győzelme után. Fotó: AFP

Az idézett interjúban is szóba került az életjáradék kérdése. Schmidt Ádám korábban többször határozottan kijelentette, a sporttörvény helyesen rendelkezik arról, hogy a versenyző nevezze meg, ki készítette fel az olimpiára, hiszen nála pontosabban ezt senki sem tudja. A Sportrádiónak február elején adott interjúban ezt kiegészítette azzal, nem csupán az életjáradékról, hanem úgy általában az olimpiai jutalmazási rendszer megváltoztatásáról, kiigazításáról komoly szakmai munka kezdődött meg hat sportköztestület, többek között a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Edzők Társasága részvételével. Korai lenne jóslatokba bocsátkozni, e munka eredményeként változik-e az eljárás, miszerint a sportoló egyedül, minden kétséget kizáróan, következmények nélkül rendelkezhet-e arról, ki volt az edzője.

Schmidt Ádám azt azonban határozottan kijelentette: az esetleges törvényi változtatásnak nem lehet visszamenőleges hatálya. Ergo Virth Balázs mégsem lesz majd jogosult életjáradékra Milák Kristóf eredményei után.

Schmidt Ádám akasztja az aranyérmet Milák Kristóf nyakába a 2024-es országos bajnokságon Fotó: Árvai Károly

Nevelőedző, aki hol volt, hol nem volt…

Ne feledkezzünk meg arról sem, Schmidt Ádám ugyanakkor már szeptemberben kimondta: a nevelőedzők olimpiai jutalma esetében az viszont nem fordulhat elő, hogy egy versenyző egy edzőt korábban már megjelölt nevelőedzőjeként, később azonban ezt elmulasztotta, ezért az adott edzőt megfosztják a jutalmától.

Jogi nonszensz, teljes embertelenség (…), abszurditás, bántja az ember igazságérzetét, jogérzékét

– Schmidt Ádám így jellemezte most ezt az eljárást, egyúttal cáfolva, hogy az úszószövetség elnöke – tehát Wladár Sándor – által jegyzett levél hatására fogtak volna hozzá a sporttörvény megváltoztatását előkészítő munkának.

Aligha lepünk meg vele bárkit is: Milák Kristóf a párizsi olimpián nem csupán felkészítő, hanem nevelőedzőjeként sem jelölt meg senkit, tehát ez a mulasztás is a lelkén szárad. Valóban volt miért és kiktől elnézést kérnie, még ha azt csupán Selmeci Attila értelmezéséből tudtuk meg, hogy a bocsánatkérése Virth Balázsra is vonatkozik.

Joghézag a sporttörvényben, ami társadalmi érdekkel ütközik

Milák személyétől elvonatkoztatva, továbblépve tegyük fel a kérdést: attól a sportolótól, aki elköveti ezt az embertelen, abszurd, jogilag is nonszensz, a jogérzéket és igazságérzetet sértő cselekedetet, ugyanattól fogadjuk el, hogy a felkészítő edzőre vonatkozó nyilatkozata viszont kétségbevonhatatlan, megfellebbezhetetlen jogforrás?

Nincs itt ellentmondás? Nem tiltakozik nem csupán az igazságérzetünk, hanem a jogérzékünk is?

Nem bátorkodunk avatatlanul ingoványos, másképpen viszont nagyon is szakmai területre tévedni. Csupán arra kívánjuk felhívni a figyelmet, a helyzet mennyire szövevényes. Nagy Zsigmond nemzetközi sportjogász a Hír TV-nek adott interjúban azt fejtegette, noha alapesetben, kodifikációs szempontból a visszaható hatály nem lehetséges, ám mivel joghézag, mi több, a jogalkotói szándékkal való visszaélés esete merülhet fel, ami ráadásul ütközik a társadalmi érdekkel, ezért a végrehajtás tekintetében mégsem zárható ki a visszaható hatály. Ez a kérdés persze nem csupán jogászokat foglalkoztató szellemi csemege, az elbírálása fontos gyakorlati következményekkel járhat.

Schmidt Ádám és Milák Kristóf: más a hivatal és más a barátság

Mindketten beszéltek róla, így nem sértünk privát szférát azzal, hogy megemlítjük, Schmidt Ádámot és Milák Kristófot barátság fűzi egymáshoz, e barátság ráadásul azelőtt szövődött közöttük, hogy Schmidt Ádám államtitkárrá avanzsált. Ő maga ugyan szerényen nem kérkedik vele, de Milák Kristóf utalt rá a vele készített interjúban: elévülhetetlen Schmidt Ádám szerepe abban, hogy bő esztendeje túljutott a lelki válságon és egyáltalán belevágott az olimpiai felkészülésbe.

Schmidt Ádám az e héten közzétett interjúban is hangsúlyozta, nem akart visszaélni sem a hivatali hatalmával, sem a barátságával, hogy rávegye Milák Kristófot a párizsi játékok után, ugyan töltse ki a szóban forgó nyilatkozatot. „A sportolóval kapcsolatban sem tudom kikényszeríteni azt, hogyan nyilatkozzon. […] Nem tudok rá hatással lenni, de nem is szeretnék” – így magyarázta a semlegességét ebben a kérdésben.

Politikusként mindenképpen erény, hogy – miként az interjúban hangsúlyozta – szét tudja, szét kell választania a személyes és a hivatalos szerepeket. Ám óhatatlanul felmerül a gondolat, egyetlen esetben, a barátjával talán kivételt tehetett volna: rengeteg fölösleges vitától, konfliktustól megóvhatta volna a magyar sporttársadalmat, ha Milák Kristófot mégis rábírja eme kötelezettsége teljesítésére.

A Schmidt Ádámmal készített teljes interjú: