„Az olimpia előtt a sportolóknak és az edzőknek teljesítési igazolást kell benyújtaniuk, amelyet jóvá kell hagyni. Ez alapján a szövetségek, esetünkben az úszószövetség, javaslatot tesz arra, hogy ki szerepeljen a Kiemelt edzői programban. A rendelkezésemre álló iratok alapján én nem is hozhattam más döntést, mint hogy elfogadtam, hogy a szakember a legmagasabb kategóriájába tartozik. Sosem cáfoltam, hogy Virth Balázs kinek a felkészítésében vett részt […], nem tisztem a felkészült munkatársaimnál alaposabb vizsgálatot folytatni” – így fogalmazott a minap Schmidt Ádám Virth Balázsról, a Milák Kristóf olimpiai felkészülésében játszott szerepéről az M4 Sportnak adott terjedelmes interjúban, amelyben a párizsi és a Los Angeles-i olimpia közötti négyéves ciklusban a magyar sport előtt álló legfontosabb kihívásokról mondta el a véleményét.
Talán nem haszontalan eme nyilatkozat értelmezése az előzményekkel és a lehetséges következményekkel együtt. A sportállamtitkár, miként olvasható, jóváhagyta, hogy Virth Balázs a Los Angeles-i játékokig tartó olimpiászban is a legmagasabb kategóriába tartozzon az úgynevezett Kiemelt edzői programban. Minden edzőt a versenyzőinek az előző időszakban elért eredményei alapján sorolnak be. Virth Balázs tanítványai közül 2024-ben csupán Milák Kristóf ért el olyan eredményt az olimpiai arany- és ezüstéremmel, aminek alapján az edző igényt formálhat a legmagasabb fizetési kategóriára.
A jóváhagyás közvetetten tehát azt igazolja, miként az államtitkár ki is mondta, cáfolhatatlan, hogy Virth Balázs részt vett Milák Kristóf felkészítésében.
Igaz, a sorok között olvasva kiszűrhetünk némi kételyt Schmidt Ádám szavaiból, hiszen nem úgy fogalmazott, Virth Balázs készítette fel Milák Kristófot az olimpiára, hanem úgy, részt vett a felkészítésében, nota bene az nem kizárólag az ő érdeme.
Virth Balázs elismert munkája és az életjáradék
Mégis azt gondolnánk, az elmondottakból automatikusan az is következik, hogy Virth Balázs életjáradékra is jogosult Milák eredményei után. Nos, ez mégsem ilyen egyszerű. Közismert, hogy a sporttörvény értelmében az olimpia előtt a versenyzőknek rendre nyilatkozniuk kell arról, ki volt a felkészítő, illetve a nevelőedzőjük, akik e dokumentum alapján jogosultak életjáradékra.
Milák Kristóf nem tett eleget eme kötelezettségének.
Virth Balázst többek között ezért nem terjesztették fel állami kitüntetésre sem. (Hogy miként maradt le az év edzője választás előzetes tízes listájáról, az ennél is cifrább történet, remélhetőleg egyszer erre is választ kapunk.)
Az idézett interjúban is szóba került az életjáradék kérdése. Schmidt Ádám korábban többször határozottan kijelentette, a sporttörvény helyesen rendelkezik arról, hogy a versenyző nevezze meg, ki készítette fel az olimpiára, hiszen nála pontosabban ezt senki sem tudja. A Sportrádiónak február elején adott interjúban ezt kiegészítette azzal, nem csupán az életjáradékról, hanem úgy általában az olimpiai jutalmazási rendszer megváltoztatásáról, kiigazításáról komoly szakmai munka kezdődött meg hat sportköztestület, többek között a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Edzők Társasága részvételével. Korai lenne jóslatokba bocsátkozni, e munka eredményeként változik-e az eljárás, miszerint a sportoló egyedül, minden kétséget kizáróan, következmények nélkül rendelkezhet-e arról, ki volt az edzője.
Schmidt Ádám azt azonban határozottan kijelentette: az esetleges törvényi változtatásnak nem lehet visszamenőleges hatálya. Ergo Virth Balázs mégsem lesz majd jogosult életjáradékra Milák Kristóf eredményei után.
Nevelőedző, aki hol volt, hol nem volt…
Ne feledkezzünk meg arról sem, Schmidt Ádám ugyanakkor már szeptemberben kimondta: a nevelőedzők olimpiai jutalma esetében az viszont nem fordulhat elő, hogy egy versenyző egy edzőt korábban már megjelölt nevelőedzőjeként, később azonban ezt elmulasztotta, ezért az adott edzőt megfosztják a jutalmától.
Jogi nonszensz, teljes embertelenség (…), abszurditás, bántja az ember igazságérzetét, jogérzékét
– Schmidt Ádám így jellemezte most ezt az eljárást, egyúttal cáfolva, hogy az úszószövetség elnöke – tehát Wladár Sándor – által jegyzett levél hatására fogtak volna hozzá a sporttörvény megváltoztatását előkészítő munkának.
Aligha lepünk meg vele bárkit is: Milák Kristóf a párizsi olimpián nem csupán felkészítő, hanem nevelőedzőjeként sem jelölt meg senkit, tehát ez a mulasztás is a lelkén szárad. Valóban volt miért és kiktől elnézést kérnie, még ha azt csupán Selmeci Attila értelmezéséből tudtuk meg, hogy a bocsánatkérése Virth Balázsra is vonatkozik.
Joghézag a sporttörvényben, ami társadalmi érdekkel ütközik
Milák személyétől elvonatkoztatva, továbblépve tegyük fel a kérdést: attól a sportolótól, aki elköveti ezt az embertelen, abszurd, jogilag is nonszensz, a jogérzéket és igazságérzetet sértő cselekedetet, ugyanattól fogadjuk el, hogy a felkészítő edzőre vonatkozó nyilatkozata viszont kétségbevonhatatlan, megfellebbezhetetlen jogforrás?
Nincs itt ellentmondás? Nem tiltakozik nem csupán az igazságérzetünk, hanem a jogérzékünk is?
Nem bátorkodunk avatatlanul ingoványos, másképpen viszont nagyon is szakmai területre tévedni. Csupán arra kívánjuk felhívni a figyelmet, a helyzet mennyire szövevényes. Nagy Zsigmond nemzetközi sportjogász a Hír TV-nek adott interjúban azt fejtegette, noha alapesetben, kodifikációs szempontból a visszaható hatály nem lehetséges, ám mivel joghézag, mi több, a jogalkotói szándékkal való visszaélés esete merülhet fel, ami ráadásul ütközik a társadalmi érdekkel, ezért a végrehajtás tekintetében mégsem zárható ki a visszaható hatály. Ez a kérdés persze nem csupán jogászokat foglalkoztató szellemi csemege, az elbírálása fontos gyakorlati következményekkel járhat.
Schmidt Ádám és Milák Kristóf: más a hivatal és más a barátság
Mindketten beszéltek róla, így nem sértünk privát szférát azzal, hogy megemlítjük, Schmidt Ádámot és Milák Kristófot barátság fűzi egymáshoz, e barátság ráadásul azelőtt szövődött közöttük, hogy Schmidt Ádám államtitkárrá avanzsált. Ő maga ugyan szerényen nem kérkedik vele, de Milák Kristóf utalt rá a vele készített interjúban: elévülhetetlen Schmidt Ádám szerepe abban, hogy bő esztendeje túljutott a lelki válságon és egyáltalán belevágott az olimpiai felkészülésbe.
Schmidt Ádám az e héten közzétett interjúban is hangsúlyozta, nem akart visszaélni sem a hivatali hatalmával, sem a barátságával, hogy rávegye Milák Kristófot a párizsi játékok után, ugyan töltse ki a szóban forgó nyilatkozatot. „A sportolóval kapcsolatban sem tudom kikényszeríteni azt, hogyan nyilatkozzon. […] Nem tudok rá hatással lenni, de nem is szeretnék” – így magyarázta a semlegességét ebben a kérdésben.
Politikusként mindenképpen erény, hogy – miként az interjúban hangsúlyozta – szét tudja, szét kell választania a személyes és a hivatalos szerepeket. Ám óhatatlanul felmerül a gondolat, egyetlen esetben, a barátjával talán kivételt tehetett volna: rengeteg fölösleges vitától, konfliktustól megóvhatta volna a magyar sporttársadalmat, ha Milák Kristófot mégis rábírja eme kötelezettsége teljesítésére.
A Schmidt Ádámmal készített teljes interjú:
