A sportturizmus sötét oldala: a pénzéhség elűzi a nézőket

Egészen riasztó volt látni a januári férfi-kézilabdavilágbajnokságon a varasdi csarnok üres lelátóit. Döbbenetes, hogy milyen botrányok övezik a még el sem kezdődött északisí-világbajnokságot a norvégiai Trondheimben. Az egekbe emelt jegyárak és a folyamatos harácsolás miatt az egyszerű sportrajongónak egyre nehezebb eljutni egy-egy eseményre. A sportturizmus halála zajlik a szemünk előtt?

Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Hungarian fans during the women's handball world championships match between Norway and Hungary at the EgeTrans Arena in Bietigheim-Bissingen, Germany, 2 December 2017. Photo: Marijan Murat/dpa (Photo by MARIJAN MURAT / DPA /

Az amúgy nagyon gazdag Norvégiában is megnézik a drukkerek, mire adnak ki pénzt. Az, hogy az IHF és az EHF sorozatban Skandináviában rendezi meg a kézilabdás világeseményeket, szintén nem arra ösztönzi az ottani szurkolókat, hogy mindenáron kimenjenek meccset nézni. Aztán az sem segít, hogy egy naptári év alatt három nagyon komoly férfi-kézilabdavilágverseny zajlott le (2024 januárjában az Európa-bajnokság, 2024 nyarán az olimpia, majd 2025 januárjában a világbajnokság), így kijelenthető: nagyon kevés olyan norvég (és magyar) drukker van a világon, aki ezt megengedheti magának.

Pádár Ildikó a női kézilabda-világbajnokságon 1995-ben Budapesten, ahol 500 forint volt a belépő. Fotó: MTI/Illyés Tibor

Tényleg csak kíváncsiság miatt kerestük vissza az 1995-ös magyar–osztrák közös rendezésű női kézilabda-vb jegyárait. Budapesten a Körcsarnokban, illetve Győrben a Magvassy Mihály csarnokban 

egységesen 500 forint volt

akkor egy belépő. Mindez harminc évvel ezelőtt, de azért az világosan látszott, hogy a szervezőket nem az mozgatta, hogy mindenképpen lehúzzák a szurkolókat.

Még mindig Norvégia: botrány és lehúzás az északisí-vb előtt

Maradjunk még mindig Norvégiában, ahol február 26-án kezdődik el az északisí-világbajnokság. Mivel a sífutás ebben az országban nemzeti sportnak számít, ez az esemény, s a trondheimi rendezés tényleg az egész ország szívügye. Lenne, ha nem történne meg olyasmi, ami szinte példátlan. 

A Trondheimben élő, szoba- vagy házkiadással foglalkozó lakosok egyszerűen megőrültek. 

Mással nem lehet magyarázni azt, hogy olyan szobaárakat állapítottak meg, amelyet normális ember nem fog kifizetni. Minden kérdésre ugyanaz a válasz: nagy az érdeklődés, hihetetlen a kereslet, feljebb kell vinni az árakat. De az, hogy egyes házakban éjszakánként 35 ezer norvég koronát, azaz 1,2 millió forintot kérjenek el, tényleg elképesztő. 

Itt rendezik meg a 2025-ös északisí-világbajnokságot Trondheimben. Az árak itt is elszálltak. Fotó: APA-PictureDesk via AFP 

A szervezők sem akartak lemaradni. Az eddigi északisí-világbajnokságokon a szurkolókat az erdőbe, hegyre szállító buszok ingyenesek voltak. Trondheimben most ezért is pénzt kérnek – meg amúgy mindenért. Az eddig éjszakánként 400 koronába kerülő lakóautó-parkoló ára hirtelen 1100 koronára emelkedett, azaz majdnem háromszoros drágulásról beszélhetünk. 

A norvég sajtó pedig hiába írta szakmányban a kritikus cikkeket, hiába őrjöngenek a szakértők, hogy ezt így nem lehet, nincs változás. Úgy tűnik, hogy Trondheimben és környékén mindenki ebből a vb-ből akar meggazdagodni.

A magyar helyzet is elgondolkodtató

2024 decemberében a női kézilabda Európa-bajnokságon Debrecenben a magyar válogatott mérkőzésein sem tudtak minden esetben telt házat varázsolni a szervezők. Akkor olyan magyarázatokat hallottunk, hogy a karácsony közeledtével az emberek inkább ajándékokat vásárolnak, s nem kézilabda-mérkőzésekre mennek. Az önmérséklet – sajnos – Magyarországon sem mindig jellemző. 

Drága lesz a belépő a magyar férfi-kosárlabdaválogatott utolsó hazai Eb-selejtezőjére Izland ellen. Fotó: AFP 

A magyar férfi-kosárlabdaválogatottnak tényleg minimális esélye van arra, hogy kijusson az Európa-bajnokságra. Az utolsó hazai Eb-selejtezőre Izland ellen Szombathelyen kerül sor 2025. február 20-án. Mivel a továbbjutási esélyek tényleg minimálisak, 

az ember azt gondolná, hogy olcsóbb jegyárakkal igyekeznek a Savaria Arénába csábítani a nézőket.

 Ehhez képest a 6-8 ezer forintos jegyárak nem éppen barátságosak.

Csak a foci?

Ugyanakkor érdemes volt megfigyelni azt a magyar szurkolói népvándorlást, amely a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokságon volt jellemző. Mintha ebben a sportágban tényleg nem számítana a pénz, a kiadás. E cikk szerzője is ismer olyan drukkert, aki hosszú hónapokon át gyűjtögetett arra, hogy ott lehessen a magyar csapat egyik meccsén Stuttgartban. 

Sokaknak ez az esemény milliós tétel volt a kiadási oldalon,

ennek ellenére sem riadtak vissza attól, hogy a jegysorsolásra jelentkezzenek. Az UEFA büszkén adta közre, hogy az Eb-résztvevő országai közül a legnagyobb szurkolói érdeklődés hazánkból érkezett. 

A magyar szurkolóknak – ha a fociról van szó – semmi sem drága. A kép a 2024-es Európa-bajnokságon készült. Fotó: AFP/AFP or licensors

Természetesen a német szállodásokat és panziótulajdonosokat sem ejtették a fejükre: olyan harácsolás vette kezdetét, amely ritkán látható a világon. Mással nem lehetett magyarázni azt, hogy egy – a semmi közepén, Bajorország déli csücskében megbúvó kis faluban – olyan panzióban, 

amely normál esetben 60 euróért kínál szobát, az Eb ideje alatt 300 eurós árral dolgoztak. 

Bármennyire is döbbenetes volt mindez, a szállásadók szinte biztosra mentek. Tudták, hogy ennek a rengeteg szurkolónak (és az Eb-re érkezett több ezer médiamunkásnak is) aludniuk kell valahol.

Mégis kinek az olimpiája?

A 2024-es párizsi olimpia nagy húzásának tűnt, hogy a szervezők 24 eurós (azaz közel 10 ezer forintos) jegyeket is kínáltak. Ezek a belépők a helyszíneken csak korlátozott kilátást biztosítottak, de egy nyári olimpia esetében a 24 eurós jegy tényleg nagyon kedvező. Ám a drukkerek (köztük a magyarok is) hiába keresték ezeket a belépőket az online jegyvásárlási rendszerben. Kiderült ugyanis, hogy a nagyon olcsó tiketteket a szervezőbizottságban dolgozók vásárolhatták meg, akik éltek is ezzel a lehetőséggel.

Magyar kézilabdaszurkolók a párizsi olimpián. Fotó: KMSP via AFP/KMSP

A párizsi játékok szervezői nem felejtették el duplájára emelni a metrójegyek árát, a szállások áráról már nem is kell beszélni. Ráadásul az olimpia esetében előbb kezdték el árulni a jegyeket, mint ismert lett volna az összes csapatjáték olimpiai menetrendje.

Aki azt megvárta, hogy mikor játszik pontosan a magyar csapat, az nem jutott jegyhez,

mert addigra mindent felvásároltak. Úgy is, hogy nem lehetett tudni, mikor játszanak a csapatok. Ez már a teljes nonszensz kategóriája. De az is, hogy az úszás döntőire 680 euróért adtak jegyeket, amely negyedmillió forintot kóstált.

Mesterségesen cserélődik le a világ sportjának szurkolótábora

Mindez, vagyis a sportturizmus kivéreztetése nem új keletű dolog. A Bayern München szurkolói már tíz évvel ezelőtt, 2015-ben azért hirdettek tiltakozó akciót, mert az Arsenal–Bayern München BL-mérkőzésre a londoni klub „speciális” jegyárakat alkalmazott. Azaz normál esetben 

a brit drukkerek 64 fontért jutottak jegyhez, de a németeknek 89 fontot kellett fizetniük, amire még rátettek 11 font postaköltséget is.

Így jött ki a 100 fontos jegyár, ami ebben az esetben kiborította a Bayern-rajongókat.

A jegyárak miatt ideges Bayern München-szurkolók 2019-ben a Liverpool elleni BL-mérkőzésen. Fotó: DPA Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit

De 2019-ben is hasonló volt a helyzet egy Liverpool,Bayern München BL-mérkőzés kapcsán.

Lassan szociológiai kérdéssé is válik, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan cserélődött le egy-egy csapat szurkolótábora szinte teljes mértékben. Nem voltak olyan régen azok az évek, amikor a leghűségesebb drukkereknek nem volt pénzkérdés, hogy minden héten ott legyenek kedvenc csapataik meccsén. Ez ma már nincs így. 

Pont azok nem tudják megfizetni az egyre emelkedő árakat, akik tényleg esőben-hóban kitartottak.

De nekik már csak a tévé maradt, ott nézhetik – ha ki tudják fizetni. Mert mára már ott tartunk, hogy a nagy sporteseményekért egyre több pénzt kérnek el a tévétársaságok, ráadásul a minőségi és prémiumtartalmakat most már streamingszolgáltatásként kínálják. Külön pénzért természetesen.

De ez már egy másik történet.