A svéd átkot Edström és Ibrahimovic hozta rá a magyar válogatottra + videók

Felkészülési mérkőzést játszik a magyar válogatott pénteken este a Puskás Arénában. Az ellenfél a svéd válogatott, ez lesz a két csapat 46. mérkőzése, és a közös történelem magában rejt több érdekes sorozatot, hiszen eleinte csak barátságos, majd az utóbbi évtizedekben egy kivétellel kizárólag tétmeccseken csaptak össze. Ezekből idézzük fel a legemlékezetesebbeket, sajnos akadnak köztük máig fájó kudarcok is. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

A svéd Zlatan Ibrahimovic óriási szerencsével szerzett győztes gólt a magyar válogatott ellen 2009-ben. Fotó: MTI/Földi Imre

A Népsport a beharangozójában megszólaltatta Ralf Edströmöt, aki magabiztosan nyilatkozta, hogy a svédek nyerik a selejtezőt, és arra felvetésre, hogy fejjel jobb, mint lábbal, és mi a titka, ezt felelte: 

Hát, van valami a dologban, nem nagyon szeretem, ha a földön lökdösnek, dulakodnak velem, a levegőben viszont egyszerűen nem tudnak mit kezdeni ellenem. Nincs titkom. Magasra nőttem, és ráadásul magasugrónak készültem. Tizenöt éves koromban már 175 cm-t ugrottam, de a labdarúgók elcsábítottak.

Talán ő sem sejtette, hogy a próféta beszélt belőle: a 76. percben egy fejessel 3-3-ra alakította az eredményt, és a magyar csapat hiába támadott, nem tudott újabb gólt lőni. Ezzel Svédország mehetett a világbajnokságra. Emlékeim szerint a szurkolók velem együtt nemigen adták hangos jelét nagy szomorúságuknak, békésen mentünk haza.

Persze voltak következményei a kudarcnak. A kapuba újoncként beállított Bicskei Bertalan soha többé nem kapott meghívót a válogatottba, de Illovszky Rudolf szövetségi kapitány nála is jobban megharagudott Vidáts Csabára, aki arra a kérdésre, hogy később kibékültek-e, így idézte fel a történteket a Magyar Nemzetnek adott interjúban:  

Talán. Azzal a budapesti 3-3-mal kiestünk, nem jutottunk ki a világbajnokságra. Ő engem hibáztatott, de többször megnéztem a meccs felvételét, ma sem tennék semmit másként. Edström sorsdöntő fejese előtt én olyan csatárra helyezkedtem, aki közelebb állt a kapuhoz nála, és azt kell mondanom, onnan nem szabad gólt kapni fejesből. Egy év múlva Rudi bácsi visszajött a Vasashoz edzőnek, és nemigen számított rám, ráadásul el sem engedett máshova.

 A Népsport így foglalt állást: „Teljesítménye ellentmondásos, hiszen nagy területen játszott, veszélyeztette a svéd kaput, gólt is szerzett, de embere, Edström egy gólt előkészített, egyet pedig fejelt. Különösen 3-2 után kellett volna fegyelmezettebbnek lennie.”

Balszerencse az utolsó percben

Ezt követően 21 év alatt öt barátságos találkozó következett, majd hirtelen egy különös sorozat vette a kezdetét: 1994 novemberétől 2011 szeptemberéig csak világ- vagy Európa-bajnoki selejtezőket játszott egymással a két csapat. Kereken tízet, és az első kilencből csak egyet nyert meg a magyar csapat, 1995. április 26-án 1-0-ra győzött a Népstadionban, és döntetlennel is csak egy ért véget. 

Szinte átok ült a válogatotton, mert a sors szeszélye négy egymást követő selejtezősorozatban is a csoportjába terelte a a svéd együttest, amely egyértelműen kimagasló esélyesnek számított. A leginkább fájó emlék ebből az időszakból a 2009. szeptember 5-én a már Puskás Ferenc nevét viselő stadionban lejátszott meccs a 2010-es világbajnokságért. 

Már a hosszabbításban támadott 1-1-nél a magyar válogatott, amikor a Nemzeti Sportot idézve ez történt: „Gera rossz jobb oldali beadásából indult a svéd csapat kontrája, az előreívelt labdának Tímár alászaladt, Ibrahimovic egyedül lépett ki, a tizenhatos vonalánál megpróbált elpöccinteni Babos mellett, a kapus lábáról azonban a labda visszapattant a csatár mellére, onnan pedig a kapuba gurult... ”

És ezek után, két évvel később ott toporzékoltunk az oldalvonal mellett, és teli torokból követeltük a szlovén játékvezetőtől, hogy azonnal fújja le a meccset. A svédek veszélyesen támadtak, próbálták menteni a menthetőt, de Damir Skomina nem akart véget vetni ennek. E sorok írója a magyar válogatott sajtófőnökeként a kispad mellett ugrált, Egervári Sándor szövetségi kapitány a stáb tagjaival együtt hevesen reklamált, mert úgy érezte, már minden másodperc hosszabbítás igazságtalan, pedig csak az idő múlt rendkívül lassan. 

A válogatott nagyszerűen játszott, és már az első félidőben közel került a rég várt svédek elleni sikerhez, ám Hajnal Tamás a keresztlécet találta el tizenegyesből, utána viszont Rudolf Gergely zseniális passzal ugratta ki Szabics Imrét, aki a labdát a kapuson átpörgetve szerzett vezetést.

A második félidő elején a svédek sakk-mattra kijátszva a védelmet Christian Wilhelmsson góljával kiegyenlítettek, aztán akadt néhány nagy helyzetük, ahogyan nekünk is, de úgy tűnt, marad a döntetlen, ami a közelmúlt eredményeit tekintve nem is lett volna rossz, amikor a 90. percben jött Rudolf Gergely. Idézzük ismét a Nemzeti Sportot: 

Rudolf indította a jobb oldalon Priskint, a cserecsatár Wendt mellett kivárt egy ütemet, laposan, erőből középre küldte a labdát, Rudolf pedig az őrzője mögül kilépve három méterről, ballal félmagasan a jobb sarokba lőtt.

Következett a kínkeserves hosszabbítás, majd a szlovén mégis hármat fújt a sípjába, mi pedig egymás nyakába ugráltunk – megtörtént a csoda: tizenhat év után a magyar válogatott legyőzte Svédországot. Igaz, az Európa-bajnokság akkor sem jött össze.

Azóta a két csapat csak egyszer találkozott, felkészülési meccsen a svédek 2-0-ra nyertek 2016. november 15-én a Groupama Arénában. Ezzel együtt a legutóbbi magyar győzelem óta tizennégy év telt el, pénteken este jó lenne ezen változtatni.