Csodát tettek a labdarúgó-vb-n, pedig be sem akarták őket engedni oda

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 48. részben az összes labdarúgó-vb legdrámaibb és legnagyobb fordításáról lesz szó, amelynek szenvedő alanya a torna meglepetéscsapata, Észak-Korea volt, amely megszerezte az olaszok skalpját, és a negyeddöntőben is megdöbbentette a világot, ám a boldogságát elrontotta a világ egyik legjobbja, Eusebio.

A portugál Eusebio volt a mérkőzés hőse a négy góljával, de Észak-Korea is megdicsőült az 1966-os világbajnokságon. Fotó: Mirrorpix Forrás: Mirrorpix

Az angolok nem repestek az örömtől. Persze, boldogok voltak, hiszen világbajnokságot rendezhettek, ám az cseppet sem lelkesítette őket, hogy a FIFA döntése miatt elindult a dominóhatás, és a végén egy óriási probléma szakadt a nyakukba. Az történt, hogy a nemzetközi szövetség mindössze egy helyet adott Afrikának, Ázsiának, valamint Ausztrália–Óceániának, és miután kiderült, az afrikai kontinens győztesének még egy selejtezőt kell játszania az ázsiai vagy az óceániai térség győztesével, hogy a labdarúgó-vb résztvevője lehessen, tizenhat afrikai ország bojkottot hirdetett, Dél-Korea pedig visszalépett. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

A labdarúgó-vb legnagyobb meglepetése volt Észak-Korea győzelme az olaszok ellen 1966-ban Fotó: STAFF/AFP

Így mások híján Ausztrália és Észak-Korea csapott össze az angliai részvétel jogáért, és semleges helyszínen, Phnom Penhben játszották le a párharc mindkét meccsét. A kambodzsai fővárosban nagy meglepetés született: a koreaiak 9:2-es összesítéssel (6:1 és 3:1) kiütötték a vetélytársukat. Ez pedig tényleg óriási gondot jelentett a brit hatóságoknak. Észak-Korea már akkor is teljes elszigeteltségben tengette a napjait, az angolok pedig nem tudták, hogyan nevezzenek egy országot, amelyet el sem ismernek, ennek okán a küldöttséget valahogyan távol kell tartani az összes királyi és állami protokolláris eseménytől, és akkor még megoldásra várt a himnusz, a zászló és a bélyegek kérdése is. 

Minden labdarúgó-vb legnagyobb fordítása

Ahogyan oly sokszor, ezúttal is kompromisszum született: a válogatott nem a hivatalos nevén, Koreai Népi Demokratikus Köztársaságként, hanem egyszerűen Észak-Koreaként szerepelt, ami pedig a himnuszokat illette, a rendezők úgy döntöttek, hogy csak a nyitányon és a döntőben csendüljenek fel, abból kiindulva, hogy ez a csapat úgysem jut el a fináléig. El lehet képzelni, hogy az illetékesek mit éreztek, amikor a titokzatos ázsiaiak karnyújtásnyira kerültek az elődöntőhöz…

Ez az elődöntő hozta el a labdarúgó-világbajnokságok történetének legnagyobb és legdrámaibb fordítását. Odáig persze el kellett jutni, attól kiindulva, hogy a KNDK futballszövetségét 1945-ben alapították meg, de csak 1954-ben lett az ázsiai föderáció tagja, az első hivatalos meccsét pedig a válogatott 1956. október 7-én játszotta le, 1:0-ra legyőzve a Kínai Népköztársaság csapatát. Az angliai vb-re nevezett először, és mint láttuk, el is jutott oda. Az első csoportmeccsen simán kikapott 3:0-ra a Szovjetuniótól, a másodikon már nagy fegyvertényt hajtott végre a Chile elleni 1:1-gyel, majd a harmadik körben robbant a bomba: Észak-Korea 1:0-ra legyőzte Olaszországot, és első ázsiai csapatként jutott tovább egy vébé csoportköréből.

A két csapat telt ház előtt vonult ki a pályára a Goodison Parkban  Fotó: Central Press/Hulton Archive

A csapat a meccseit a middlesbrough-i Ayresome Parkban játszotta, és a helyi szurkolók beleszerettek az amúgy rokonszenvesen viselkedő játékosokba. A világbajnoki szereplésükről 2002-ben a BBC dokumentumfilmet készített The Game of Their Lives címmel, és ebben Mjung Rje-hjun szövetségi kapitány elmondja, a csapat jellemét a töretlen mentális elszántság, a tökéletes fizikai felkészültség, a gyorsaság, az energia és persze a Nagy Vezető szelleme határozta meg – utóbbin természetesen Kim Ir Szent kell érteni. A rendszer, a teljesítmény és a futball elvárásai valahol a hidegháborús reprezentáció elegyévé váltak. A piros mezben játszó, alacsony, feltűnően udvarias és rendkívül szívós futballisták belopták magukat a nézők szívébe, és így szinte hazai pályán játszották a két utolsó csoportmeccsüket, majd a Portugália elleni negyeddöntőre új híveik százai ruccantak át Middlesbrough-ból Liverpoolba nekik szurkolni.

A Goodison Park két meccsről vált híressé 1966-ban: a magyar–brazilról és Észak-Korea összecsapásáról a nagy klasszisokkal felálló Portugáliával. Természetesen az utóbbi volt a találkozó toronymagas esélyese, erre az egész világ döbbenetére a 24. percben már 3:0-ra vezetett az ázsiai csapat! Pak Szjung Szin már az 1. percben megszerezte a vezetést, és a Népsport tudósítása szerint „a portugál játékosokat teljesen megzavarta a váratlanul bekapott gól, hibát hibára halmoztak, sehogy sem tudtak kibontakozni. A fürge koreaiak gyors keresztlabdákkal épített támadásaival szemben a portugál védők tehetetlenek voltak, rengeteget kapkodtak, s csak a szerencse mentette meg őket az újabb góltól.”

A meccs: VIII. labdarúgó-világbajnokság, negyeddöntő: Portugália–Koreai NDK 5:3 (2:3) Liverpool, Goodison Park, 40 248 néző. Vezette: Menachem Ashkenazi (izraeli) Portugália: Pereira – Morais, Baptista, Vicente, Hillamio – Graca, Coluna – Augusto, Eusebio, Torres, Simoes. Koreai NDK: Li Csang Mjong – Lim Szung Szun, Szin Jung Juo, Ha Zsung Von, Oh Jun Kjung – Pak Szjung Szin, Kim Szjung Jil – Hang Bon Szin, Pak Du Jik, Li Dong Vaun, Jang Szong Kuk. Gól: Eusebio (26., 43. – 11-esből, 57., 60. – 11-esből), Augusto (80.), illetve Pak Szjung Szin (1.), Dl Dong Viki (20.), Jang Szong Kuk (24.).

Észak-Korea aztán a 20. és a 24. percben is betalált, és a Népsport szerint „a hatalmas nézősereg óriási hangorkánnal köszöntötte az újabb koreai gólt.” El lehet képzelni a semleges nézők elképedését: az egyik oldalon névtelen, illetve nehezen kiejthető nevű, ismeretlen futballisták rúgják a gólokat, a másikon pedig Eusebio, Coluna, Augusto, Eusebio, Torres és Simoes fejetlenül futkározik.

Ám ekkor beindult a futballtörténelem egyik legnagyobb géniusza: Eusebio egymaga megfordította az állást!

Két perccel a harmadik észak-koreai gól után szépített, majd tizenegyesből még a szünet előtt egyre dolgozta le a hátrányt. A fordulást követően egy szép lövés, majd egy újabb tizenegyes, és a 60. percben már a portugálok vezettek. Ismét a Népsportot idézzük: „A koreaiak nagyszerű küzdőszellemére jellemző, még ezután sem adták fel a küzdelmet. Támadtak, de egyre fáradtabbak lettek. A 80. percben végleg eldőlt a mérkőzés sorsa, s Eusebio e napi játékára jellemző, hogy az általa szerzett négy gól után az ötödik portugál gólban is szerepe volt. Torres és Eusebio összjátéka után Augusto kapta a labdát és 4 m-ről küldte a hálóba az ötödik gólt.”

Augusto gólja adta meg a kegyelemdöfést Fotó: Keystone-France/Gamma-Keystone

Middlesbrough őrzi az imádott csapat emlékét

Lim Szung Szun úgy emlékezett vissza történtekre, hogy a 3:0-ról 5:3-ra elveszített meccs „nagyon kiábrándító” volt, mégis inkább győztesnek érezték magukat a negyeddöntőig vezető út miatt. Ez a mondat egyszerre személyes vallomás és történeti kulcs:

az észak-koreai narratíva nem a vereség szégyenét, hanem az elvárhatónál jóval nagyobb teljesítmény büszkeségét őrzi. Az ázsiai diktatúrában ezt a szereplést a fegyelem, a gyorsaság és a kollektív erő diadalaként ünnepelték meg.

Ez különösen annak tudatában értékelendő, hogy amikor 2010-ben a KNDK ismét eljutott a világbajnokságra, de ott mindhárom csoportmeccsét elveszítette Elefántcsontpart, Brazília és Portugália ellen – az utóbbin 7-0-ra kapott ki –, hazatérve a kormány nyilvánosan porig alázta a csapatot, Kim Jong-hun szövetségi kapitányt pedig építőmunkássá „fokozták le” és kizárták a Koreai Munkáspártból. A tréner a vádak szerint „ideológiai csatát vesztett” és elárulta Kim Dzsong-unt, Kim Dzsong Il trónörökös fiát. 

Az 1966-es csapat történetének az örökségére mégsem Észak-Koreában, hanem Middlesbrough-ban bukkanhatunk rá. A Guardian 2010-es riportja szerint a csapat érkezésekor még az volt a kérdés, hogy egyáltalán beengedik-e az országba, később viszont a város befogadta az ázsiai válogatottat. Az egykori stadion helyén ma lakópark terül el, ám egy pontján emlékmű áll pontosan azon a helyen, ahonnan Pak Du Jik az olaszok elleni győztes gólt rúgta – Middlesbrough így őrzi egy rövid, ám heves egymásra találás emlékét.