A legőszintébb pillanataink mindig akkor jönnek el, amikor azt hisszük, hogy senki sem figyel minket. Dibusz Dénesnek is volt egy ilyen momentuma a tegnapi Juventus–Ferencváros Bajnokok Ligája mérkőzés után. A csapat edzője, Szergej Rebrov társaságában elfoglalta helyét az ilyenkor szokásos sajtótájékoztatón a szponzorfal előtti egyik székben. Miközben várták az újságírók kérdéseit, akik a járványveszély miatt tőlük elkülönítve, a stadion sajtópáholyában voltak, azt hitték, hogy rövid időre egyedül maradtak. Valójában azonban a kamera rögzítette őket, és élő egyenesben adta a képet az újságírók monitorán.
Így láthattuk Dibusz legőszintébb gesztusát Torinóban. Néhány, maratoninak tűnő pillanatig csak szótlanul ültek egymás mellett Rebrovval, aztán az ukrán edző odafordult a kapushoz, és a 92. percben bekapott gólról kérdezte őt. Dibusz pedig a tenyerébe temette az arcát. A mozdulat, ahogy mondani szokták, többet árult el ezer szónál. Megviselte őt a gól, pontosabban annak története.
Sokszor csak egy-egy apró mozdulaton múlik a siker vagy a kudarc a futballban, a végén pedig csak az eredmény számít, mert mindenki arra emlékszik. Amikor két héttel ezelőtt a magyar labdarúgó-válogatott Szoboszlai Dominik remek góljával győzött, és kijutott az Európa-bajnokságra Izland ellen, az a lövés azonnal felülírt mindent, ami addig történt. Hányszor emlegettük azóta Gulácsi Péter hibáját az izlandi gól előtt, és hányszor néztük vissza Szoboszlai bombáját?
Sok szempontból hasonlított az a meccs a Juventus–Fradira. Mindkét találkozón a vendégcsapat vezetett, és végül a hazaiak nyertek 2-1-re, ráadásul mindkétszer a 92. percben született a győztes találat. Két hete imádtuk a 92. percet, tegnap gyűlöltük. De ahogy Rebrov fogalmazott, büszke a csapatára, és mi is azok lehetünk arra a teljesítményre, amellyel a Fradi kirukkolt Torinóban.
Amíg bírták a lábak (és sokáig bírták), megfojtotta a Ferencváros Cristiano Ronaldóék támadójátékát. A La Gazzetta dello Sport a meccs előtt azt írta, hogy a Fradié a BL leggyengébb védelme, de a mérkőzés után már biztosan másként gondolják. Nem mindig csak az eredmény számít, hanem a teljesítmény is. A zöld-fehérek felnőttek a Juventus szintjére, amelyre koncentrált, szervezett játékkal, a saját képességei ismeretében, magát nem túlvállalva volt képes. Ez Rebrov sikerreceptje, és ugyanez Marco Rossié is a válogatottnál.
Ha az őszből indulunk ki, ez lehet a magyar futball jövője. Függetlenül attól, hogy mit hoz a 92. perc.
