„Megvannak az elvárásaink, a cél mindenképpen a magyar bajnokság élbolya, a dobogós helyezés, a Magyar Kupa-győzelem és a nemzetközi megméretés. Képesek leszünk felvenni a versenyt a két legtehetősebb és most a legeredményesebb klubbal, az FTC-vel és a Vidivel is.” Mindezt Bozó Zoltán, a klubot a MetALCOM Sport Kft.-n keresztül birtokló cégcsoport egyik tulajdonosa nyilatkozta áprilisban, amikor megvásárolták a Budapest Honvédot George F. Hemingwaytől.
Csakhogy a kispestiek jelenleg az utolsó előtti helyen szerénykednek, hat fordulóban szerzett három ponttal. Ha a klub színvonalas honlapját böngésszük – látszik, hogy tapasztalt televíziós kommunikációs szakember kezeli a website-ot –, egy párhuzamos valóságban barangolunk, ugyanis a címekből (Jó így futballozni, Varázslatos este, Egyenrangú ellenfelek) azt hihetnénk, a legjobb úton halad a csapat az ambiciózus célok felé.
Az olasz tréner Kispestről menne nyugdíjba
Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila
Giuseppe Sannino, a 62 éves olasz vezetőedző – aki Nápolytól húsz kilométerre, Ottavianóban született, tehát szegről-végről földije a pozzuoli lakos Marco Rossinak, akivel a Honvéd két éve bajnok lett – továbbra is élvezi a tulajdonosok bizalmát, akik tegnap Nyonban jártak, az UEFA székhelyén, ahol a fellebbviteli bizottság előtt ismertették álláspontjukat a Craiova elleni Európa-liga-selejtező kapcsán meghozott elmarasztaló ítélet ügyében.
– Örülök a bizalomnak, de mint minden rutinos edző, én is becsomagolva tartom a bőröndömet, hiszen a futballban csak egyetlen dolog számít, az pedig az eredmény. És ha a táblázatra nézünk, akkor azt látjuk, hogy kieső helyen áll a Honvéd – mondja a fénykorában a Serie A-ban dolgozó, a Sienát, a Palermót és a Chievót is dirigáló szakember. – Ugyanakkor az is tény, hogy a paksi meccset leszámítva egyetlenegyszer sem futballozott le minket az ellenfél, a Debrecen és a Mol Fehérvár ellen pedig konkrét győzelmi esélyt szalasztottunk el. Simán lehetne hat ponttal több a számlánkon, és akkor most aligha beszélgetnénk itt, a Magyar Futball Akadémia öltözőjében.
Amikor megemlítem Sanninónak, hogy túlságosan is optimista volt az az áprilisi nyilatkozat, amelyben az új tulajdonos felcsillantotta a versengés lehetőségét a Ferencvárossal és a Fehérvárral a bajnoki címért, a tréner csóválja a fejét. „Meggyőződésem, hogy ezt nem a mostani bajnokságra értette Bozó úr, hanem hosszú távra. A Magyar Futball Akadémia növendékeit ismerve ugyanis néhány éves távlatban cseppet sem illuzórikus a fenti célkitűzés.
Ma még azonban aligha összevethetők a Honvéd anyagi feltételei a két topklubéval. Még akkor sem, hogyha az operáción átesett Lanzafame, az egyaránt keresztszalag-szakadást szenvedett Lefkovits Robi, Mohamed Mezghrani és Ikenne-King, s a könnyebben sérült Gazdag Dániel és David N’Gog rendelkezésre is állna.”
Sannino azonban gyorsan le is zárja a témát, még véletlenül sem akar a sérüléssorozattal takarózni. „Ami tény: az eredményeket tekintve edzői pályafutásom legrosszabb hat mérkőzése van mögöttem. A játékra és a labdarúgóink lelkesedésére viszont nem lehet panaszom, sőt.
Tudom, a balszerencse mindig csőstül érkezik, de egyszer ennek a sorozatnak is vége szakad. Az itt eltöltött négy hónapban megszerettem ezt a rendezett, szépen fejlődő országot, ahol nagy becsben tartják a futballt, és nem titkolom – bár még egyáltalán nem érzem magam öregnek –, egyszer majd a Honvédtól szeretnék visszavonulni. De azt is tudom, hogy tíz nap múlva a második helyen álló Mezőkövesd, majd a bajnok Fradi vár ránk, és újabb vereségek már aligha férnek bele. Nyilván a tulajdonosi bizalom is véges. Van rá tíz napunk, hogy rendezzük a sorokat.”
És ami talán még fontosabb: hogy szövetségre lépjenek Fortunával.
