Az egyik legismertebb zenekar? Igen, hiszen ki ne tudná, hogy a két frontember szakálla a köldökükig ér?! Jellegzetes a megjelenésük.
Az egyik legismeretlenebb? Igen, hiszen rajongóikon kívül, ki tudna egy számot is mondani tőlük kapásból?!
Tizenkét éves voltam, amikor először hallottam a ZZ Toptól a Legs című számot, azóta is nagy kedvencem, bár egy olyan zenei korszakban született (nyolcvanas évek), aminek általános könnyűzenei hangzásvilágától ma is idegrángást kapok, annyira nem szeretem.
Akkoriban már, ha kicsit késve is, de legálisan lehetett beszerezni – szigorúan bakeliten – ezeket a lemezeket. Ennek a borítóján (Eliminator), a rájuk oly’ jellemző ZZ Top-truck szerepelt, amint szembe világítja a leendő hallgatót. Mi kellett volna még, hogy egy magamfajta rockzeneszerető kis srác elvarázsolódjon: jó zene, menő amerikai kocsi, ami mintha a világűrben repülne... Erről a lemezről végül a Gimme All Your Lovin’ lett a világsláger (de tudom még sorolni a jó dalokat: Got Me Under Pressure, Sharp Dressed Man, I Got The Six...)
A következő lemez csalódás volt, mert zeneileg nagyon elszálltak az űrbe (Afterburner), space-rockot játszottak. A tényleg nem rockos, és tőlük nem elegáns – mondhatni nyálas – Rough boy című slágerrel.
De, legnagyobb megelégedésemre, a ZZ Top-nál is volt „rendszerváltás” 1994-ben. Ez ráadásul Albertfalván a Szellőző Művek előtti 3-as busz megállójában következett be számomra, amikor walkmanembe csaptam az új, kazettán megvásárolt Antenna című albumot, és megszólalt a Pincushion című szám, a maga durva karcosságával – a ZZ Top belépett a '90-es évekbe. Két buszt hagytam elmenni, és visszatekertem a számot, annyira jó (volt). Nem érdekelt, hogy elkések a találkozóról.
Aztán, persze, megismertem a teljes életművüket is, de képzeljék el, majdnem lemaradtam életem egyetlen magyarországi ZZ Top-koncertjéről. Megvoltak a jegyek a PeCsa szabadtérre, pár hete megismert, új barátnőmet akartam elkápráztatni egy élő ZZ Top-koncerttel, de annyira nem ismertük még egymást, hogy egy kocsmában elfröccsöztük, elbeszélgettük az időt. Az órámra nézegetve mindig legyintettem, úgy sem kezdik pontosan a sztárok a koncertet. Húsz percet késtünk, és már javában ment a buli, ők hárman pontosan kezdtek.
