Tizenkilenc évesen egy hátizsákkal a hátán, kezében egy kék virággal állt a józsefvárosi piac előtt Benedekffy Katalin. Egy seftes busszal érkezett Temesvárról, mert elhatározta, Magyarországon szeretne tanulni. Rengeteget tanult, küzdött, mert – ahogy mondja – hajtotta valami. Mesterei – Tokody Ilona, Laki Krisztina és a világhírű mezzoszoprán, Hamari Júlia – segítették a pályáján.
Azóta nemcsak Magyarországon lett híres énekművész, hanem fellépett Amerikában, Svájcban, Ausztriában, Izraelben, Németországban és Spanyolországban is. A járvány miatt elmaradt egy moszkvai koncertje és egy ausztráliai kilencállomásos turnéja.
Most az Operettszínházban próbál – a tervek szerint márciusban mutatják be a Nine című darabot. De amint megnyílhatnak a színházak, a Soproni Petőfi Színházban a Stabat Matert énekli. Egészen különleges ez az előadás, mert szimfonikus zenekar kíséri, a színpadon pedig egy csodálatos, szakrális balettelőadást láthat a közönség.
Benedekffy Katalin azt mondja: rendszeresen hazalátogat Nagygalambfalvára, ahol született. Otthon feltöltődik, beszélget az emberekkel, meghallgatja őket, hogyan látják a világot az ottaniak, aztán felmegy a Madarasi Hargitára és énekel. Úgy érzi: ott, a hegyen közelebb van Istenhez – olvasható az Origón.
Szülőfalujában, Nagygalambfalván töltődik fel az énekesnő
Fotó: Origo/Talán Csaba
– Azt nyilatkozta egy helyütt, hogy ha hazamegy, akkor minden alkalommal felmegy a Madarasi Hargitára – ahogyan most karácsonykor is megette. Miért fontos ez önnek?
– Évekkel ezelőtt élet-halál között feküdtem a zalaegerszegi kórházban. Az orvosok félig már lemondtak rólam. Egy éjszaka, amikor nem tudtam, hogy megélem-e a másnapot, megfogadtam, hogy ha az Isten megsegít, és életben maradok, minden évben felmegyek a Fogarasi-havasokra, a Madarasi Hargitára és Csíksomlyóra is ellátogatok. Meggyógyultam, és azóta soha nem hagyom ki ezeket az utazásokat.
Ha felmegyek a hegyekbe, mindig megnyugszom és feltöltődöm. Azt érzem, hogy közelebb vagyok az égiekhez, és kicsit beszélgethetek Istennel.
Most is megtettem, karácsony után. Gyönyörű volt. Nagygalambfalván – ahol a szüleim élnek – eső esett, fent a hegyekben viszont hó hullott. Lenyűgöző volt. Kihajoltam az autó ablakán, és önfeledten énekelni kezdtem. Persze, kicsit meg is hűlt a torkom, de gyorsan meg kell gyógyulni, mert már elkezdődtek a próbák az Operettben.
– Milyen darabbal készülnek?
– A Nine című darabot próbáljuk. Federico Fellini Oscar-díjas 8 és ½ című remekműve alapján írta Arthur Kopit és Maury Yeston a musicalt, amelyet az Operettszínház műsorra tűzött. A mi bemutatónk különlegessége az, hogy lesz benne néhány rész, amely csak a filmben volt, az eredeti darabban nem – vagyis, most a színpadi előadás ősbemutatójára készülünk, amelyet várhatóan március végén mutatunk be. Természetesen, a járványhelyzet miatt még nem lehet pontosan tudni, hogy valóban be tudjuk-e mutatni a musicalt, de a próbák már zajlanak. Sajnos sok előadásom félbe maradt tavasz óta a járvány miatt.
A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatják.
