Szemben néhány jól értesült hírhozóval, én nem gondolom, hogy azért lehet ezentúl focival kiváltani a középiskolák heti öt testnevelésórájából kettőt – ez a terv –, mert Orbán Viktor „leszólt” az illetékes tárcához, az pedig azonmód nekiállt rendeletet módosítani. Életszerűbb ennél, hogy a szervilis minisztérium – ismerve a kormányfő legendás futballszeretetét –, jópont-szerzési szándékból saját szakállára jelentette be a kapitális ökörséget. Ez nagyjából ugyanolyan, mint a pár éve kidoboltatott iskolai lovas program – azzal is ki lehetett volna váltani testnevelésórákat –, ami szintén arra utalt, hogy a Balog-minisztérium sportszekciója alighanem föl volt mentve tornából annak idején. (Hozzáteszem, notórius futballimádó vagyok – Újpest-meccset nem rendeznek nélkülem –, a labdánál jobban pedig csak a lovat szeretem, nyeregben több kilométert tettem meg, mint buszon, villamoson összesen.) Túl azon, hogy nem szerencsés egyetlen sportágat sem kiemelni, a másik fölé/elé helyezni az iskolai testnevelésben (hisz így csökkenteni kellene az általános, atlétikajellegű órákat), mégis hogyan képzelné el ezt az egészet a tekintetes minisztérium? Honnan lesz mondjuk futballpályájuk a belvárosi iskoláknak, ahol még a bicikliparkolás is fejfájást okoz? Mindegyikhez mégsem építhetnek stadiont. (A lovasképzésről már ne is beszéljünk, mert elnyerítem magam.)
Ahogyan lenni szokott, a politika nagy ívű bejelentése megint megelőzte a szakemberekkel való alapos eszmecserét, az erőviszonyok taktikus, reális fölmérését. A fejjátékot. Épp azokat a tennivalókat, amelyek a fociban a legfontosabbak. Így születnek az öngólok.
