Csongrád megyében is egyre szemtelenebbek a tolvajok. A Délmagyar.hu azt írja, Mindszenten az óvodába többször belátogattak pénztárcákat lopni, egy nagylánynak pedig a napokban családi házuk belső udvaráról lovasították meg a frissen vásárolt biciklijét. A helybeliek azt mondják, amióta a rendőrőrs ismeretlen okokból beköltözött a városközpontba, arcátlanabbak lettek a latrok. A legszomorúbb, hogy ez nem újdonság. Pár éve kis rovatomban magam is írtam egy ilyen brigádról: négy elvetemült anyaszomorító Kiscséripusztán magát az ottani víztornyot akarta elvinni. Eredetileg a vasúti sínekért jöttek, csakhogy azokat akkorra már fölszedte egy élelmesebb csapat. Pechjükre rendőrök jöttek szemközt, akik az iránt érdeklődtek, hová lesz a séta a víztoronnyal. A legpofátlanabbja azt mondta, van bontási engedélyük, csak otthon felejtették. Az őrsön aztán kibökték, valójában amatőr vas- és fémgyűjtők.
Egy rádióriportban hallottam, hogy hazánk nemzetközi összehasonlításban is elöl áll a megrögzött gyűjtögetők tekintetében – dacára a legendássá lett belügyminiszteri ígéretnek: „Két hét alatt rendet teszünk” A szenvedély megszállottjait sokszor az sem tartja vissza, ha a háziak otthon vannak, amikor rájuk jön a rabolhatnék. Egyik ismerősömnek fényes nappal úgy lopták el a családi házának falához támasztott alumíniumlétráját, hogy közben szegény odafönt matatott a tetőcserepekkel. A fémgyűjtő ember nemes egyszerűséggel bement a kertkapun, vállára vette a lajtorját, és elsétált. Ismerősömet alpinista szomszédja hozta le a tetőről. Ez már a „két hét” után történt
