Vajon föl tudja-e dolgozni hagymázas vágyainak csődjét Tátrai Miklós egykori fővagyonkezelő, vagy külső segítséget kell igénybe vennie, hogy beletörődjön, mégsem fog 200 millió forintnyi bánatpénzt kapni az államtól (tőlünk)? Ismeretes, Tátrait hét évvel ezelőtt leváltották a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. éléről. (Ráadásul nem a gonosz Fidesz-kormányzat idején történt ez vele, hanem még a libaszakértő országlásakor.) Míg el nem dől ez a mentális kérdés, hősünknek csupán arra kell ügyelnie, idejében befizesse a rá kirótt 2,25 millió forintnyi perköltséget, továbbá a 2,5 milliós fellebbezési illetéket, mert a végén késedelmi kamattal is számolnia kell. A 2009-ben elcsapott Tátrai azért fordult bírósághoz annak idején, mert nehezményezte, hogy eltávolítása miatt elesett havi ötmilliós jövedelmétől, amit pedig már annyira megszokott. A haragvó ember kiszámolta, hogy kirúgásával kamatostul, mindenestül nagyjából 200 millió forintnyi kár érte. (Azt viszont az őt elzavaró Oszkó Péter expénzügyminiszter számolta ki, hogy a trehány vagyonőr impotenciája nyomán – két év alatt sem készítette el azt a nyilvántartási rendszert, amelynek az MNV elődszervezeteinek regisztereit kellett volna egységesítenie – nagyjából egymilliárd forint ment el.)
Érdemes elmerengni, vajon milyen perspektíva alapján vághatott bele a pereskedésbe ez a bősz ember? Vérszemet kapott volna az államtól „dohoscella-perrel” milliókat nyerő Hagyó Miklós példáján? Esetleg a „vöröscsillag-sérült” Vajnai Attila sikeres kasszírozásán buzdult fel? Vagy csak összekeverte a bátorságot az arcátlansággal?
