Sose gondoltam volna, hogy a mexikói asszonyok varrják a legjobban a luxuskabriók tetőponyváját. Pedig állítólag ők varrják, különben miért hozatta volna át őket az Atlanti-óceánon a Nógrád megyei Szügyön tevékenykedő autóipari beszállító. Tőkés vállalkozó nem költi a pénzét szamárságokra… A jól menő cégnek – tudtuk meg a Népszabadságból – profi kabrióponyva-varrónőkre volt szüksége, ezért szerződtette a mexikói menyecskéket. Akik – ezt már én teszem hozzá hümmögve – nyilván az anyatejjel szívták magukba a szakma csínját-bínját… De az is lehet, hogy bagóért vállalták el a munkát.
A cég – a nevét nem engedi kiírni a lapban, s a fizetésekről sem beszél – állítólag először a helyi munkanélküliekkel próbálta meg feltölteni a varrónőállományát, ám a palóc asszonyoknak valahogy nem állt rá a kezük a kacifántos kabrióponyvákra. A másfél ezres falu polgármestere mindenesetre úgy nyilatkozott: Szügy jól megél ezekből a nemzetközi cégekből; az iparűzési adóból speciel kétszer annyit kaszál, mint az országos átlag. Szép bölcsődéjük van, könyvtárral, művelődési házzal büszkélkedhetnek, focistáik is egyre eredményesebbek. A szügyi példa egyébként nem egyedülálló, egy másik leányvállalat nemrég Nepálból hozott volna vendégmunkásokat, végül megoldották másképp.
Hogy a szügyi munkanélküliek mit szólnak a Mexikóból érkezett, luxuskabrió-ponyvás, beugró varrónőkhöz, arról nincs hír. Nem gondolnám, hogy a szakmai fortélyokról faggatják őket. A vérmesebbje talán megtanult spanyolul káromkodni…
