A magyar hadihajózás elszomorító állapotáról beszámoló tegnapi írásunk számos olvasónk mellett engem is fölkavart. Azért az tényleg elkeserítő, hogy a NATO kötelékébe tartozó, legatyásodott Magyar Honvédségnek újabban már csak felfújható motorcsónakokra futja – állítólag ezekkel kíván megvédeni bennünket a vízi úton ránk támadó potenciális agresszoroktól. (A Kolibri típusú járműveket másutt hobbicélokra használják, megalkotóik kétszemélyes – tüdővel is felfújható – gumimatracból fejlesztették ki.) Igaz, az egésznek nincs különösebb jelentősége, mert a magas üzemanyagárak miatt hadiflottánk nemigen szokott kifutni. A bánatos matrózállomány általában kikötői söprögetéssel, vasmacska-szidolozással készül vízi ütközetekre. Legtöbbször csak akkor szedik föl a horgonyt, ha valami delegációs protokolleseményre küldi őket a hadvezetés. Szomorú tapasztalat, hogy haditengerészetünk (-folyászatunk) az elmúlt években sokat veszített elrettentő erejéből. Lassan már a csónakos orvhorgászokat sem képes visszariasztani
Az egész azért elkeserítő, mert miközben a Dunakanyarban mindenféle pazar jachtokkal meg egyebekkel pózolnak a barnára sült adóelkerülők, a magyar hadiflottának már arra is ügyelnie kell, nehogy valami tréfás Zotmund kiszúrja a csatamatracait, mert akkor elsüllyednek, a komplett Római-part meg majd dől a röhögéstől. Itt hívnám fel az admiralitás szíves figyelmét, hogy lassan már a BKV-lobogókkal pöfögő kishajóknak (élükön a Hapci motorossal) is nagyobb a respektjük, mint a nemzeti gumiflottának. Ha így megy tovább, fújhatjuk
