Az egy dolog, hogy ifjabb Pócs János termelő – az országgyűlési képviselő Pócs János (Fidesz) fia – minap bánatában görögdinnyéket hajigált a budaörsi Tesco bejárata elé, így tiltakozva a multicég szemérmetlenül alacsony felvásárlási ára ellen. A gazdákkal szembeni Tesco-tempó csak a jéghegy csúcsa, jóval több van ennél a gátlástalan cég lajstromán – főként az, hogy továbbra sem tudja levetkőzni vadkapitalista szenvedélyét. Pár hónapja kis rovatomban is megjegyeztem, felháborító, hogy miközben a rekorderedményeket elérő cég londoni vezérkara béremelést írt elő a közép-európai régióban, a hálózat itthoni kiskirályai csak „szelektív” végrehajtást határoztak el. Szegeden nem emelték a béreket, mert kiderítették: a dolgozóknak úgysincs jobban fizető munkalehetőségük a környéken. Most meg azt olvasom, azért üresek egyik-másik Tesco-áruház polcai (főképp baromfi- és tejtermékhiányra panaszkodnak a vevők), mert „átmeneti, szezonális készlethiány lépett fel” – a hivatalos verzió szerint. (Nem is tudtam, hogy a csirke és a tej szezonális) A valóság azonban az, hogy az utóbbi időben egyre több Tesco-dolgozó vette a kalapját az állandóvá vált túlmunka és a megalázóan alacsony fizetés miatt.
Itt jegyzem meg, a kormány (bár korábban még harsányan kritizálta a multi áruházláncokat) 2012-ben stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a Tescóval. Az egyezség hangsúlyozta: ezek után több hazai beszállítója lesz a cégnek, s a szakképzés is jól jár. Ehhez képest a szakképzettek épkézláb fizetés híján kiléptek, a hazai beszállítók pedig – lásd: Pócs fiú – a budaörsi placcon hajigálják a dinnyét. A többi stimmel.
