Egyre több érdekességgel szolgál Molnár Gyula MSZP-elnök személyzeti politikája. Itt van mindjárt Nyakó István példája, aki hamarosan a szocialisták kommunikációs igazgatója lesz. Az indoklás szerint Nyakó az elmúlt években „sokat letett az asztalra”. (Igaz, el is vett onnét – ezt már én teszem hozzá –, parlamenti képviselőként feleségestül egy sokmilliós útiköltség-elszámolási gubancba keveredett; valami harminchatmillió forintot markoltak föl, miután „tévedésből” mindketten zsebre tették a térítési pénzeket.) Egyébként nem új a sajtós szerep Nyakó számára, már 2002-ben is ő volt a szocialista párt parlamenti frakciójának szószólója. Mintha ma lenne… Szép, kerek mondatokban próbálta megmagyarázni az akkor országló MSZP ámokfutását. Ismertségét növelte, hogy évekkel később – immár a Fidesz-érában – a látványos borsodi éhségmenet szervezői között bukkant fel; a szintén milliókkal trükköző Simon Gábor társaságában maga is ott masírozott a tiltakozók élén. (Igaz, a főéhezők csak egyes szakaszokon álltak be a menetbe – többnyire ott, ahol a hírtelevíziók is forgattak.) A sikereken felbuzdulva Nyakó hamarosan megalakította a Közmunkások Szakszervezetét, s bár egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, mondják, közben is dolgozott, fáradhatatlanul járta a vidéket, igét hirdetett, lelket öntött a kesergő szocialista szavazókba.
Nyakó István nevét tavasszal a Nemzeti Választási Irodánál történt „kopasz affér” nyomán kapta fel újra a sajtó, nem sokkal később pedig már a párt népszavazási kezdeményezéseinek élén találhattuk a gáton. Innen, a gátról fog majd kommunikálni is.
