Egy tavaly született törvénymódosítás négy évre korlátozza a hallgatói önkormányzatok elnökeinek mandátumát. A paragrafus külön érdekessége, hogy az egész országra érvényes, kivéve a Szegedi Tudományegyetemet, legalábbis a 2009 óta ott elnökösködő Török Márk értelmezésében, aki fütyül a rendeletre, de még az ő újraválasztását megsemmisítő rektorra is. Törököt emellett az sem zavarja, hogy az intézmény dékánjai (mind a tizenketten) levélben kérték: távozzon mielőbb a tisztségből, mert az egyetemet járatja le, ha hepciáskodik a rektorral. Csakhogy a harmincéves diák, aki mellesleg tizenhárom esztendeje végzi az egyetemet (egy ízben ki is csapták), nem az a fajta, aki csak úgy lemond a tisztségéről. A hatalomról. Török Márkot kifejezetten lázba hozta, hogy meg kell mérkőznie a posztért. Jelezte is, okvetlenül bírósághoz fordul. Nehogy már ne ő legyen az elnök! Úgy belejött a vezetésbe… Egyébként meg szilárd meggyőződése, valami nem stimmel azzal az új törvénnyel, félreértelmezték, vagy rosszul alkalmazzák… Ilyen törvényt, hogy nem ő az elnök, nem lehet csinálni. Valami határozottan azt súgja neki belülről, hogy ő elnöknek született. (Ismer ilyen tünetet a pszichiátria…)
Hogy a per kezdetéig se ringjanak az illúzióban az egyetem vezetői, a vén diák a napokban nyílt levelet tett közzé. Ebben felhívja a dékánok figyelmét, hogy fellépésük sérti a hallgatói önkormányzatok autonómiáját, stílusuk pedig egyenesen az ’56-os megtorlásokra emlékeztet. Vádakat is felsorol, igaz konkrétumokat nem említ. Saját terveiről nem beszél, mihez kezd, ha elbukja a pert. Még tovább tanul? Politikusnak áll?
