Azon a tíz évvel ezelőtti tűzijátékon, 2006. augusztus 20-án – bár a petárdák végig az előzetes terveknek megfelelően durrogtak, villogtak – senki sem ujjongott a fővárosi Duna-parton. Ujjongott? Több százezer ember próbált menekülni az orkánszerű széllel érkező vihar elől. A pánikban egymást taposta a kétségbeesett tömeg. Kidőlt fák, háztetőkről lesodort cserepek, üvegszilánkok zuhantak a járdára, autóriasztók vijjogtak. Pillanatok alatt elképesztő káosz alakult ki. A szél több épület tetejét letépte, a mobiltelefonok megnémultak Öt halottat és több tucat sebesültet követelt az ítéletidő. Aki ott volt, soha nem felejti.
Miközben a meteorológia jó előre megjósolta, hogy kilenc óra körül vihar csap le a fővárosra, nem akadt, aki felfüggesztette volna a rendezvényt. Még a tűzijátékot sem szakították félbe. Hol az ég zengett, hol a petárdák. Mert a vihar tényleg megérkezett, és tragédiává fordította az ünnepet. Az is kétségbeejtő volt, ami a katasztrófát követte. Minden szervező azt bizonygatta, ő tette a dolgát, nem hibás semmiért Az ombudsman általános helyettese utóbb találón fogalmazott: „Ha a viharban feleannyi ember intézkedett volna, mint ahány másnap vizsgálatot kezdeményezett, megelőzhető lett volna a tragédia”. A vizsgálatot vezető (és az ünnepséget koordináló) Szilvásy György kancelláriaminiszter azt jelentette főnökének, Gyurcsány Ferencnek, hogy a tragédiáért (két osztályvezető mellett) az ügyeletes meteorológus a hibás. Aki a hírt hozta, hogy vihar lesz Hetekkel később, 2006 őszén újabb vihar tört ki, de annak nem találták meg a felelősét.
