Kampányfinis

Hírértéke akkor lenne egy Komjáthi-beszédnek, ha abban legalább elvétve európai elemek is lennének. Erre viszont kevés a remény.

Nincs igazi hírértéke a Dunaújvárosba látogató Komjáthi Imre MSZP-alelnök minapi attrakciójának. Ugyan mi új ismerettel gazdagodna az olvasó, ha most idéznék a harsány politikus trágár szózatából? Na, ugye… De hát ilyen Imre. Azt adta most is, mi lényege – épületes bunkó volt megint. Hírértéke akkor lenne egy Komjáthi-beszédnek, ha abban legalább elvétve európai elemek is lennének. Erre viszont kevés a remény. (Most pénteken speciel ordenáré módon lehurrogta a Pesti­Srácok riporterét, Jurák Katát, aki a sajtótájékoztató végén kérdést próbált feltenni – ráadásul nem is a finom Imrének, hanem a mellette álló nyüzü­ge politikusnak…)

Az sem nevezhető falrengető érdekességnek, hogy ez a piros fejű, bősz ember a Magyar Szocialista Párt alelnöke titulusát viselheti. Belé helyezték a bizalmat, mert ő volt a legalkalmasabb. A mozgalom visszatért a gyökerekhez. Íme!

Amin viszont kicsit felkaptam a fejem, az Ceglédi Zoltán kolléga ide kapcsolódó gondolatsora. Ceglédi, aki hol az ATV-n, hol a Mandineren vagy a Hírklikken szokott bölcselkedni (hajdan még a Heti Hetesben is felbukkant), ilyeneket ír a mostani Komjáthi-kunszt kapcsán: „Komjá­thi Imre egy autentikus, baloldali munkásember […] belőle kéne több az MSZP-be, főleg a nyimnyám importpolitikusok helyett. És amint visszaemelik a Komjáthikat a politikájukba, az eredmények is jönni fognak.” Szinte süvít Ceglédi hangja: „Ne húzd be megint füled-farkad, csináljatok végre a kurva összefosás helyett egy rendes, hangos baloldali pártot! Ilyet!” (Itt egy fotó látható a trágár alelnökről, amint épp az alkalmas kifejezést keresi a gazdag kínálatból.) Kampányfinis van Imrééknél.