Hogy mit jelent ma idehaza a liberalizmus, arra nem is lehetne jobb példa, mint Bősz Anetté, aki röpke tíz nappal azután, hogy elnökévé választotta a Magyar Liberális Párt, nemes egyszerűséggel csatlakozott a DK parlamenti frakciójához. Annak a Gyurcsány Ferencnek a gyülekezetéhez, akiről korábban ő maga még úgy nyilatkozott: „Amit ő tesz: rombol, (…) diktálni és megmondani akar, és nem együttműködni.” S miután Láriferi szemernyit sem változott az eltelt években (legföljebb az orra lett egyre pirosabb), erős a gyanú, Anett asszonyka adta alább…
Itt akár abba is hagyhatnám az írást: akad-e, aki ennyiből ne tudná minősíteni Bősz elnök asszony „karizmáját”? De azért folytatom, hadd magyarázza meg. És ő „megmagyarázza”. Azt mondja, liberálisként sok kérdésben egyetértett és eddig is hatékonyan együttműködött a DK-val. Most meg azért csatlakozik hozzájuk, hogy erősebben megjelenjenek az Országgyűlésben a liberális értékek. (A micsodák? – kapja fel a fejét az olvasó. „Liberális értékek”? Ez nagyjából ugyanaz, mint a „szocialista vívmányok” vagy a „kommunista erkölcs”.)
Ha kinevetgéltük magunkat, azért szögezzük le: mint minden vígjátéknak, a Bősz-kabarénak is komoly üzenete van. Tetszik, nem tetszik, a trágár őszödi ember feltartóztathatatlanul nyomul tovább; beolvaszt, lenyúl, felszalámiz mindent és mindenkit az Orbán-rettegő oldalon. Sokatmondó kép. Mintha a kolhoz szántóföldjén kalászt morzsolgató joviális Rákosi elvtársat látnánk (önelégült ábrázatukban sok a közös), mellette Anettka, a marokszedő leány, amint áhítattal nézi a piros fejű agronómust. Addig exponáljunk, amíg nem késő!
