Egy nagy nevettető

Juncker sosem mulasztotta el megköszönni a támogatást – szenvedélyesen smárolgatta a közelében állókat.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Afféle színes anyagnak szánhatta a brüsszeli Politico azt a minapi cikkét, melyben az Európai Bizottság obsitos elnöke nyilatkozott. Nem is árt ilyen időkben egy kis feszültségoldó idétlenkedés, arra pedig kiválóan alkalmas a cifra járású Jean-Claude Juncker, aki már aktív évei­ben is bebizonyította, képes könnyesre röhögtetni a kontinenst – igaz, akaratán kívül. Ki ne emlékezne monsieur Juncker talajt kereső, akrobatikus mozdulatsoraira? Például arra, amikor az egyik genfi ENSZ-csúcs szünetében a kamerába kacsintva magával rántott neobarokk bútort, függönykarnist meg egy arra járó gyanútlan pincért tálcástul. Vagy mikor egy NATO-fogadáson a kerti lépcső megmászására tagországi támogatást volt kénytelen igénybe venni – utóbbiak támogatták biztonságos zónába a matrózjárásban szlalomozó vezért. (A feltételezést, miszerint elnök úr ilyen esetekben szimplán be van rúgva, az elnöki adminisztráció határozottan cáfolta. Makacs isiász kínozza szegényt, közölték, innen a jambikus járás. Hogy aztán ez miért járt együtt folyamatos hülye vigyorral, arra nézve nem érkezett válasz.) Juncker mentségére szóljon, sosem mulasztotta el megköszönni környezetének a támogatást – szenvedélyesen smárolgatta a közelében állókat.

Nos, Jean-Claude Juncker ezúttal nyilatkozatával nevettette ki magát. Határozottabb fellépést várt volna a magyar felhatalmazási törvény ellen az Európai Bizottságtól, nevén kellett volna nevezni az Orbán-kormányt, nem csak úgy, általánosságban kellett volna aggódni a törvény miatt, közölte.

Mi inkább exelnök úrért aggódunk. Jobbulást!