Afféle színes anyagnak szánhatta a brüsszeli Politico azt a minapi cikkét, melyben az Európai Bizottság obsitos elnöke nyilatkozott. Nem is árt ilyen időkben egy kis feszültségoldó idétlenkedés, arra pedig kiválóan alkalmas a cifra járású Jean-Claude Juncker, aki már aktív éveiben is bebizonyította, képes könnyesre röhögtetni a kontinenst – igaz, akaratán kívül. Ki ne emlékezne monsieur Juncker talajt kereső, akrobatikus mozdulatsoraira? Például arra, amikor az egyik genfi ENSZ-csúcs szünetében a kamerába kacsintva magával rántott neobarokk bútort, függönykarnist meg egy arra járó gyanútlan pincért tálcástul. Vagy mikor egy NATO-fogadáson a kerti lépcső megmászására tagországi támogatást volt kénytelen igénybe venni – utóbbiak támogatták biztonságos zónába a matrózjárásban szlalomozó vezért. (A feltételezést, miszerint elnök úr ilyen esetekben szimplán be van rúgva, az elnöki adminisztráció határozottan cáfolta. Makacs isiász kínozza szegényt, közölték, innen a jambikus járás. Hogy aztán ez miért járt együtt folyamatos hülye vigyorral, arra nézve nem érkezett válasz.) Juncker mentségére szóljon, sosem mulasztotta el megköszönni környezetének a támogatást – szenvedélyesen smárolgatta a közelében állókat.
Tisza Párt
Viszket a tenyerünk
Ami biztos, ezeknek a „közvélemény-kutatóknak” a kavarását kizárólag a választások tudják leleplezni.
