Az Országgyűlés keddi, plenáris ülésén az ellenzéki pártok a miniszterelnök előző nap bejelentett válságkezelő csomagját csócsálták. Persze egyiküknek sem tetszett. A párbeszédes Tordai Bence például végtelenül gyengének nevezte, szerinte Orbán Viktornak egyszeri könyöradomány helyett százszázalékos béremelést kellett volna adnia az egészségügyi dolgozóknak. A Gyurcsány-párti Vadai Ágnes meg egyenesen kimondta: semmilyen segítséget nem nyújt az embereknek a csomag. Ők időseknek szóló azonnali juttatást adnának, megdupláznák a családi pótlékot és rezsimoratóriumot vezetnének be. Aztán meg, gondolom, kolbászfüzéreket osztogatnának ingyenes tombolán.
Ellenzéki politikusaink valami különleges, velük született érzékkel ráébredtek: az emberek a több pénznek jobban örülnek, mint a kevesebbnek. Vagyis ha a kedvükben szeretnének járni, akkor az élére kell állniuk ennek a mozgalomnak. Persze csak amikor ellenzékben vannak. Ilyenkor nincs benne kockázat, és igen jól hangzik. Olyan egyszerű ez, mint ők maguk. Akad-e választó, aki ilyenkor kiáll, és dacosan közli: dehogy kell nekem több pénz, pont így jó, ahogy van? Na, ugye. Így aztán rendületlenül síkra szállnak az országot a hátukon hordó munkavállalókért, akiket a piszok Fidesz-kormány megnyomorít.
Mai ellenzékünkről nekem a kanadai Rinocérosz Párt egyik régebbi kampánya jut az eszembe. A tengerentúli szervezet két ígérettel állt választói elé. Az egyik: győzelmük esetén minden állampolgár naponta öt dollárt kap majd sörre. A másik: visszaállítják a bal oldali közlekedést. Persze fokozatosan, az első évben, mondjuk, csak a kamionok mennének a bal oldalon. Nem ők nyerték a választást.
