Az elmúlt héten Békesi László pénzügyi jövendőmondó aggódott a magyar gazdaság állapotáért. Valószínűleg ő volt az ügyeletes. A Hírklikknek nyilatkozó egykori szocialista pénzügyminiszter nagyjából ugyanazt mondta, amit a többi sztárfiskális elemző (Petschnig Mária Zita, Kéri László, Lengyel László, Bokros Lajos, Vértes András és mások) szokott ilyenkor: Orbán Viktornak harangoztak. Game over.
Valaki egyszer összeszámolhatná, hány ilyen „beharangozót” olvashattunk/hallgathattunk eleddig a túloldal látnokaitól. Bár egy kaptafára készülnek a bölcsességek, azért látni, hogy előadóik igyekeznek színezni az ökörségeiket. Békesi harangozó például ekképp írja le a járvány sújtotta hazai lakosság állapotát: „A társadalom jelentős része nem rendelkezik sem tartalékkal, sem kitartással, türelemmel és egészséggel ahhoz, hogy ezt a hosszú ideig tartó, kiszolgáltatott helyzetet elviselje. Itt több millió ember napi megélhetése forog kockán […], ha nem kapnak érdemi segítséget, marad a kétségbeejtő nyomor.” (Elfogultabb baloldali számítások szerint négymillió ember éhezik, ebből hatmillió a gyerek…)
Hogy sikereket is tudhat maga mögött Magyarország kormánya, azt a riportalany azzal magyarázza, hogy az elmúlt tíz év világgazdasági változásai igencsak kedveztek az Orbán-rezsimnek. „De az a szerencsejátékos – emeli föl mutatóujját a látnok –, aki nagyon sokáig eredményesen blöfföl, és még a bankkal szemben is nyereséget ér el, egyszer csak bukni kezd, mert a szerencse nem tart a végtelenségig.”
Szerencsénkre a Hírklikk cikke sem. Jót derültünk.
